London (William Blake)
Sikátor mélyén lépdelek,
a Temze partjához közel,
és minden arcon jel remeg,
bűn és bánat marta jel.
Gyerekhangból, ha fél, eseng,
s ha jaj sikolt a férfiból,
panaszból, átokból, ha zeng,
az értelem bilincse szól.
Kéményseprő hangja száll,
s templomot rémítve kél,
omlik paloták falán
zsoldos hangja, mint a vér.
És hallom, amint éjféltájt
ifjú szajha csecsemőt
átkoz és dögvészt kiált
megposhadt hitvesek előtt.