Lollym szája

Lollym szája szerző: Janus Secundus, fordító: Kazinczy Ferenc

Mint a harmatozó reggel nedvébe förösztett
   Rózsa, mikor büszkén nyitja piros kebelét,
Olyan az én kedves Lollym mézajka, midőn még
   Éjjeli csókomnak nedvivel ázva ragyog.
Álla pedig s szép arcza fejér. Így játszanak együtt
   Ünnepe pártáján a pipacs és liliom,
Így zsendűl a nyár elején a kerti cseresznye,
   Ágainak már most ritka virági között.
Angyalom! ah mért kell tőled haza csúszni, midőn te
   Rám a legforróbb csókokat hintegeted!
Óh, tartsd meg, kérlek, szácskádnak mostani színét,
   Míglen az alkonyodott éjszaka visszahozand.
Jaj! de ha majd addig másnak szedi csókjait ajkad,
   Mint arczom színe, légyen az is halavány.