Lex Heinze
szerző: Ady Endre
Dühöng az erkölcs szörnyüképpen...
Berlini piktor esztelen,
Ha képet fest, mely meztelen.
Míly bűn lehet ily könnyű képen,
Elképzeljük mi itt, vidéken
S kikötjük Somogyinál:
Hogy itt erkölcs dominál.
S amit megnéz, ki tudja, hány cseh,
Eltiltja a váradi Heinze
S csak egy szerezhet bánatot:
Berlin lefőzte Váradot...
Mert Berlinben tilos a kártya,
Mely »anzikt« néven népszerű,
Ha tán kevés a hölgy ruhája
A képen s túl sok a derű.
Nem így, nem így van ez minálunk:
Ebből kázust sohsem csinálunk.
Olyik betegnél morfeum:
Nálunk a gyógyszer orfeum.
Jelszó: erkölcs, az kell nagyon ─
Sehol, csupán a színpadon.
Ereszthetném tán hosszú lére,
De tán tárgyam kissé túlére
És esztelen
A meztelen.
Rímmel játszhatnék fesztelen.
De átugrom a fő morálra:
Berlinben van, mint szól a nóta,
Naponként legtöbb pásztoróra
S az erkölcs Berlinben dühöng...
Nálunk a helyzet már különb.
Az erkölcsöt Várad is óvja,
De az nincsen papírra róva:
Naponként hány a pásztoróra?...