Lear király/Negyedik felvonás, 3. szín
Francia tábor Dover mellett
Kent és egy nemes jőnek
KENT
Nem tudod okát, miért ment vissza oly hirtelen a francia király?
NEMES
Még egy s más rendezetlen maradott,
S azóta, hogy eljött, újra fölmerülvén,
Honát veszélybe s rémületbe hozta.
Személyes visszatérte okvetetlen
Szükségessé lett.
KENT
Kit hagyott vezérül?
NEMES
La Far urat, Frankhon tábornagyát.
KENT
Leveledre nem adta a királyné jelét a fájdalomnak?
NEMES
Igen, sir, átvevén, elolvasá
Jelenlétemben, s gyengéd arcain
Egy-egy nehéz könny pergett el koronkint.
Királynőnek látszott a bú felett,
Mely pártütőleg rajta zsarnokul
Királlyá lenni tört.
KENT
Ó, bizonyos,
Az őt felinditá.
NEMES
De nem haragra.
A bánat és türelem küzdöttenek,
Melyik fejezze őt ki leghivebben.
Láttál esőt egyszerre és verőfényt?
Mosolya s könyűi még szebb zivatarhoz
Voltak hasonlók. A boldog mosoly,
Mely érett ajkán játszott, tudni sem
Látszék, szemében mily vendégi vannak,
Mik, mintha gyémánt cseppent volna le,
Úgy gyöngyözének el. És végre a bú
Kapóssá lenne, drága kincs gyanánt,
Ha minden archoz oly jól illenék.
KENT
S nem szóla semmit?
NEMES
Vagy két ízben atyját
Sohajtá, mintha szívét nyomta volna,
És felkiálta: »Ó, nővéreim,
Nők szennyei, nővérim! Kent! atyám!
Nővérim! Őt az éjbe, és viharba...
Ne higgyen senki irgalomban!« Aztán
Kitörlé a szentelt vizet, mivel
Panaszát meghintezé, és elrohant
Osztozni a bánattal egyedül.
KENT
A csillagoktól függ lelkűletünk,
Különben egy szülőknek gyermeki
Egymástól így nem üthetnének el.
Azóta nem szólál vele?
NEMES
Nem.
KENT
Előbb
Volt ez, mint a király elútazott?
NEMES
Nem, azután.
KENT
Jól van, sir. A szegény boldogtalan Lear
A városban van. Jobb óráiban
Felfogni látszik, hogy mit akarunk,
De semmiképpen rá nem vehető, hogy
Lányához menjen.
NEMES
Miért, jó uram?
KENT
A szégyen tiltja őt: hogy szívtelen volt
E lányától áldását megtagadni,
Hogy messze földön minden vak esetnek
Kitette őt, és drága jogait
Az ebszivű lányoknak adta át.
E dolgok lelkét úgy megmérgezék,
Hogy égő szégyen tartóztatja vissza
Cordeliától.
NEMES
A szegény király!
KENT
Nem tudsz-e hírt Cornwall s Alban felől?
NEMES
Hadseregök megindult.
KENT
Jól vagyon, sir.
Most majd urunkhoz viszlek s nála hagylak,
Hogy rá gondot viselj. Még nagy okom van
Egy ideig titkolózni. És ha majd
Valódi képemben kiállhatok,
Hogy ismeretségedbe juttatál,
Nem bánod meg. Most, kérlek, jer velem.
Mindketten el