Lear király/Második felvonás, 2. szín
Gloster kastélya előtt Kent és Oszvald különfelől jőnek
OSZVALD
Jó reggelt, barátom. A házhoz tartozol?
KENT
Ühüm!
OSZVALD
Hova köthetjük be lovainkat?
KENT
A pocsolyába.
OSZVALD
Mondd meg, kérlek, ha szeretsz.
KENT
De nem szeretlek ám.
OSZVALD
Úgy hát semmi közöm hozzád.
KENT
Volnánk csak a lipsbury-i gulyáknál, majd megtenném, hogy gondolj velem.
OSZVALD
Mért bánol így velem? Én nem ismerlek.
KENT
Ismerlek én, fickó.
OSZVALD
Hát mit gondolsz, ki vagyok én?
KENT
Gazember, semmirekellő, tányérnyaló, aljas, hetvenkedő, silány, kócipór, háromöltözékű, százfontos, piszkos harisnyájú gaz kölyök; nyúllal béllett, pofperből élődő gaz kölyök; fajtalan, tükörmászó, kotnyeles, felpiperézett bitang; te három szilvafás rabszolga: te, ki hajhász akarnál lenni, hogy másoknak jó szolgálatot tégy, s nem vagy egyéb, mint keverék gaz lator-, koldus-, gyáva- és kerítőből, fia és örököse egy korcs szukának, kit én egész a sivalkodásig döngetlek most mindjárt, ha csak egy betűt is eltagadsz ezen címeidből.
OSZVALD
Ejnye, micsoda szörnyeteg fickó vagy te, hogy így rám támadsz, holott sem én, sem te nem ismerjük egymást.
KENT
Micsoda arcátlan gazember vagy te? Még tagadod, hogy ismersz? Hisz alig két napja, hogy sarkadra hágtam s megvertelek a király előtt. Húzz kardot, bitang, mert habár éjszaka van is, de a hold süt; holdvilágmártást csinálok belőled.
Kardot húz
Húzz kardot, te rimától szakadt, semmirevaló borbélyinas, húzz kardot.
OSZVALD
Félre! Semmi dolgom veled.
KENT
Húzz kardot, cenk; te leveleket hoztál a király ellen; a báb hiúságnak pártjára szegődtél apja királyi méltósága ellen. Húzz kardot, útonálló, vagy rostélyossá verem a csánkjaidat. Húzz kardot, semmirevaló, ki a síkra!
OSZVALD
Segítség! hejh! gyilkos! segítség!
KENT
Védd magad, rabszolga. Megállj, bitang, megállj, te piperés rabszolga, védd magad. (Üti)
OSZVALD
Segítség! hejh! gyilkos! gyilkos!
Edmund kivont karddal, Cornwall, Regan, Gloster, szolgák jőnek
EDMUND
Nos? Mi dolog ez? Válljatok el.
Szétválasztja őket
KENT
Ide veled, nyáladék, ha tetszik. Jer, hadd tapogassalak meg.
Csak ide, úrfi!
GLOSTER
Kard, fegyver! Mi dolog ez?
CORNWALL
Békével, hejh! ha kedves éltetek.
Halál fia, ki megmozdul. Mi baj?
REGAN
Nénénknek s a királynak hírnökei.
CORNWALL
Mi viszály van köztetek?
OSZVALD
Alig vehetek lélegzetet.
KENT
Nem csoda, mert nagyon megerőltetted vitézségedet. Te gyáva semmirekellő! a természet lemond rólad. Téged szabó csinált.
CORNWALL
Te furcsa fickó vagy. Szabó hogyan csinálhat embert?
KENT
A szabó, sir! Kőfaragó, képíró nem csinálhatták volna rosszabbul, hacsak két óráig dolgoztak volna is rajta.
CORNWALL
Szólj már: miből eredt vitátok?
OSZVALD
Ez a vén gyilkos, sir, kinek deres szakálláért kíméltem életét -
KENT
Te rimától szakadt Y, te haszontalan betű! Mylord, ha megengeded, tapasszá morzsolom ezt a fargatlan kölyket, s az árnyékszék falát meszelem be vele. Ősz szakállamat kíméled, te barázdabillegető!
CORNWALL
Békével, fickó! Bőszült gaz ripők,
Nem tudsz becsűletet?
KENT
Sir, én tudok,
De a harag kiváltságos.
CORNWALL
Mért haragszol hát?
KENT
Hogy ily rabszolga is kardot visel,
Kiben becsűletérzés nincs. Az ilyen
Mosolygó latrok gyakran, mint a patkány,
Berágják a legszentebb kötelet,
Mely bensőbb, hogysem oldható legyen.
Ők hízelegnek minden szenvedélynek,
Amely uraik vérében pártot üt,
A tűzre olajt, a hűlő vonzalomra
Tesznek havat, mondván igent, nemet;
Akként forgatván csüllő orrukat, mint
Szél és szeszély uroknál változik;
És, kutyaként, csak igazodni tudnak.
Dögvész szakadjon szélhüdött pofádra!
Mosolygod szómat, mintha dőre volnék?
Lúd! kapjalak csak Sarum mezején,
Gágogva hajtlak vissza Camelotba.
CORNWALL
Megőrültél, vén cimbora?
GLOSTER
Szóljatok:
Min vesztetek össze?
KENT
A nap s az éj nem oly
Megférhetetlen, mint én e cudarral.
CORNWALL
Miért cudar? Mit vétett ő neked?
KENT
Nem nézhetek rá.
CORNWALL
Tán rám se, nőmre, és amarra se?
KENT
Uram, szokásom nem himezni a szót:
Jobb arcokat is láttam már életemben,
Mint milyeket bármelyik váll fölött
E percben látok.
CORNWALL
Ez is afféle fickó,
Ki, egyszer nyíltságáért megdicsérve,
Durvaságot színlel, s természetére
Álruhát húz. Nem hízeleg, nem ő,
Becsületes, nyílt lélek, ő valót szól;
Tetszik, nem tetszik: ő nyílt. Ismerek
Ilyen gazokat, kik nyíltság alatt
Több álnokságot s rossz célt rejtenek,
Mint húsz ügyetlen csúszómászó, aki
Túltesz kötelességén.
KENT
Sir, igaz
Lelkem szerint, őszintén és valóban,
Ha nagy tekintélyed megengedi,
Melynek hatása, mint sugárfüzér,
Mely Phoebus homlokán rezg -
CORNWALL
Mit jelent ez?
KENT
Hát csak szójárásomat változtatom, mely neked annyira nem tetszik. Én tudom, sir, hízelgő nem vagyok. Ki őszinte szavakkal rászedett, őszinte gazember volt, mi részemről lenni nem akarok, habár idegenségedet annyira legyőzhetném is, hogy arra megkísértenél.
CORNWALL
Mivel bántád meg őt?
OSZVALD
Éppen semmivel.
Tetszett urának, a királynak, engem,
Félreértvén, megütni a minap,
Midőn ez, rossz kedvének hízelegve,
Ott terme és hátulról leütött.
Földön levén már, ingerelt, kicsúfolt,
S oly férfiasnak mutatta magát,
Hogy a király tetszését megnyeré,
Üldözvén azt, ki önként meghajolt.
Rám, e borzasztó hőstett hevenyében,
Kardot húzott.
KENT
E gyáváknak s gazoknak
Bolondja csak Ajax lehet.
CORNWALL
Hahó!
Kalodát elő. Hajh! Makacs, vén, gaz lator,
Te tisztes kérkedő! majd megtanítlak.
KENT
Hagyd el, sir, vén vagyok már én tanulni.
Én a királyt szolgálom, akinek
Dolgában jöttem hozzád követül:
Ez nem nagy tisztelet, s vad bántalom
Személye iránt, s fönsége ellen is
Kalodába zárni küldöttét.
CORNWALL
Hitemre
S éltemre mondom, délig benne űljön.
REGAN
Délig? Nem, estig, éjjel is, Mylord.
KENT
Ej! asszonyom, volnék apád ebe,
Nem kéne így bánnod velem.
REGAN
De te gazembere vagy, s azért így akarok.
CORNWALL
Ez olyan szőrü cimbora, mint kiket
Nénéd leírt. - Elő a kalodát.
Kalodát hoznak
GLOSTER
Legyen szabad kérnem, fenség, ne tedd azt.
Hibája nagy; de őt azért ura,
A jó király megfeddi. E fenyítés,
Mit rá szabál, oly bántó, hogy csupán
A megvetett legalsóbb csőcseléket
Szoktuk lopásért s aljas csínyekért
Büntetni. Rossz néven veheti
Ezt a király, követében oly kevéssé
Levén becsűlve, hogy az lezáratik.
CORNWALL
Hagyjátok rám.
REGAN
Nővérem még rosszabbúl
Veszi majd, hogy lovagját megrohanták
S csuffá tevék, midőn a rábizott
Ügyekben eljárt. Zárjátok le lábait.
Kentet kalodába zárják
Jerünk, kedves lord.
Cornwall, Regan el
GLOSTER
Szánlak, barátom; a herceg akarta ezt,
Kinek döntése, tudja minden ember,
Avatkozást nem tűr, sem akadályt,
De még megkérem őt.
KENT
Kérlek, ne tedd.
Megtört az út és virrasztás; fele
Időt elalszom, más felét elfütyörészem.
Vakot vet a sors néha jóknak is.
Most jó reggelt, uram!
GLOSTER
Rosszalni fogják. A herceg hibázott.
El
KENT
Szegény király! Terajtad is betelt
A közmondás: cseberből a vederbe.
Közelgess, alvilágnak őrtüze,
Hogy enyhe sugáridnál e levélkét
Megolvashassam. Most csak a nyomor
Lát még csodát. Ez Cordeliától
Jött, úgy hiszem, ki aljas helyzetemről,
Úgy adta jó szerencsém, értesült,
S időt talál majd e zavar között
A veszteségre írt szerezni. Fáradt,
Nehéz, kivirrasztott szemek, legyen meg
Jutalmatok: e gyalázatos tanyát
Nem látni. Most jó éjszakát, szerencse,
Fordulj meg egyszer még, s mosolygj reám.
Elalszik