Látnod kellene…

Látnod kellene…
szerző: Somlyó Zoltán

Látnod kellene: hogy hullok magamba,
e szeptemberben hogy bujok el.
Látnod kellene: hogy gyúl ki naponta
szívem az ősz színeivel.

Látnod kellene: hogy ér meg szememben
ezer fürt dús szőlő. S hogy ég
a váradi vörhenyes hegyeknek mellén
sok régi nyomunk egyre még.

Látnod kellene: hogy húz a Kőrös,
hogy úszom rajt: vérező madár.
Látnod kellene: hogy ködlik hörögve
szívemre a váradi határ.

Látnod kellene mind, amit látnak
szemeim, e befordult szemek.
Látnod kellene dolgokat, amelyek
szememben úgy fekszenek,

mint friss sír ölében a holt csecsemő,
mely bús nő ölébe fogant;
s miket dobogva zár le szemem fedele,
ez a súlyos fekete hant.