Lámpaoltogató

A Wikiforrásból
Lámpaoltogató
szerző: Somlyó Zoltán

Hajnalodik. Az ég fakó.
Jön a lámpaoltogató.

Botja hosszú. Ilyet még én
sose láttam. És a végén

koppantó van: odatartja
és a lámpát lecsavarja.

Így megy uccahosszat. Látod?
És eloltja mind a lángot.

Az ég szürkül. Reggeledik.
Egy alak még közeledik...

Imbolyg erre, imbolyg arra...
Tán fölöntött a garatra...

Megindulnak együtt, szépen,
reggeledő uccaszélen...

Össze-összeölelkeznek,
a felkelő napba néznek...