Kenyérdal
szerző: Szini Gyula
Nappal démonok űznek,
gondok láncára fűznek.
Kenyér után a hajsza
idegeim fölajzza.
Mindig a fillér hajszol,
csábit, rémképet rajzol,
vén keritőként kisért,
biztat, hízeleg és sért.
Nem szabad fölöset vennem,
nem szabad jóizün ennem,
nem szabad betegnek lennem,
nem szabad soha megpihennem.
Hajrá! futok mint ördögszekér
és mellettem elsüvít az élet.
Cafatokban rongylik le rólam
szépség, erő, ifjuság, lélek.
Jaj! nyomomban a gondszántotta tenger...
Ó én szegény ember!
*
Éjjel fúriák űznek,
sóvár keblükre tűznek,
előlük nincs futás,
nincs menekvés, kijutás.
Kenyér után a hajsza
idegeim felajzza.
Csukott szemmel is ártok,
álmom: születő átok.
Engem a fillér hajszol...
és mig te nyugton alszol,
ellened tervet szövök!
Jaj! ha majd hozzád jövök!
Nem szabad énbennem hinned,
Kicsalom utolsó inged
és mit haza kéne vinned,
elcsenem árva fityinged.
Hajrá! fuss, menekülj előlem,
Gonosz vagyok mint maga az élet,
pozdorjává zúzom, ami szép,
ami gyöngéd, amiben van lélek.
Jaj! nyomodban a gondszántotta tenger...
ó te szegény ember!