Kedd és szerda között

Kedd és szerda között szerző: Radnóti Miklós

1930. április 15.

Látod, töröttre ápolta szép szádat
a gond s nem érted, mit szeret rajta
a kedves néha, ha hozzádörzsöli
ajkát és belecsókol, mert nem érted
te már a nagy hajók lengését sem
a kék vizeken, csak figyeled a
hajadat őszül-e s ámulsz, mint
az asszony, akinek nagy fia jön meg
elámúl: bizony megöregedtél.

Tegnap még hitted, hogy kedvedért
csillagok fénylenek este, de ma
már csöndes házakban járkálsz, ahol
letakarva hüvös, sárga férfiak
várják, hogy arcuk halottan kisarjadt
szőrire hulljon a föld és galambok
elhullott tollait szeded föl mélán
a házak alatt.

Kedvesed fiatal csókjaitól
dalol föl benned a lázadó jóság
és elsírod magad:
barna hugod hét napja beteg már.