Katonadal (Kazinczy Ferenc)
szerző: Kazinczy Ferenc
Amade után
Derék vitéz katonának
Van ám gyöngy élete!
Csillog villog mindenfelé
Ruhája, fegyvere.
Szép élet ez! víg élet ez!
Hol van ennek mása?
Pajtás csapj fel, vídám kedvvel,
Itt az ég áldása.
Puskázik künn a zöld mezőn
Nyer ellenségétől,
A kvártélyban kedvének él,
Nyer a menyecskétől.
Szikrát rúg paripája,
Útcákon csodálják,
Derék lovag! derék vitéz!
Mind ezt kiabálják.
Amerre fordúl, mindenütt
Rettegik, szeretik;
A szép dámák, a szép lányok,
Ágyát magok vetik.
Kocka, kártya sátorában,
Száján függ pipája,
A szép markotányosnénak
Nem int ő hiába.
Amint pipájában a tűz ég,
Aként ég szerelme.
Ellenségre, lágy szívekre
Terjed győzedelme.
Megtér tüzes csatáiból,
És megtelepedik,
Jószágot vesz, kölcsön ad pénzt,
Ha kell kereskedik.
Nem szól neki a vicispán,
Nem a szolgabíró,
Nem kergeti robotára
A hízott tiszttartó.
Prókátor függ baloldalán;
Szerencse bírája,
A becsület törvényszéke
Nincs apellátája
Ha kedve tartja, házasúl,
Bért nem fizet a papnak.
Nem hí senkit bizonyságúl,
Kezet magok csapnak.
Sok a világ, nehéz élni
Rajta, pusztítsuk ki,
S ha kivágjuk, kezdjük újra
Könnyű felépítni.
A trombita szól; lóra hát!
El, el, a sereggel,
Ne gondolj a sírásokkal,
Ne pityergésekkel!
Isten veled apám, anyám,
S veled szerelmesem,
Húgom, bátyám, sógorom, komám, -
Vagy hát jertek velem!