Kalapom szememre vágom

Népdalok és mondák (1. kötet)
szerző: Erdélyi János
Kalapom szememre vágom

Kalapom szememre vágom,
Mellette hervad virágom,
          Sirva nézem.
Igy múlik el ifjuságom,
Ma holnap oda világom,
          Oh be érzem!
Fogd meg pajtás, a vasvesszőt,
Verd meg véle a temetőt,
Mert nem kedvez semmi szépnek,
Semmi épnek.

Addsza pajtás, a vasvesszőt,
Hadd kérdem meg a temetőt:
          Hol fáj neki.
Oda sujtok, hadd érezze
A fájdalmat, s ahoz mérje
          A miénket.
Ottan olly csendesen nyugszik,
És a gondtól megmenekszik,
Párnáján sok hiv szerető,
Jó temető!

Oh ne bántsd pajtás, azokat,
A mohosult sirhantokat
          Vasvesszővel.
Keress inkább az ut mellett
Kettőnknek egy nyugvó helyet,
          S majd idővel
Tüzz mellé egy száraz ágot,
Hadd példázza e világot,
Mellyet ketten kinevettünk,
Föl sem vettünk.