Közeledő léptek

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Közeledő léptek
szerző: Sárközi György
Nyugat, 1930. 23. szám

Dobd el a villát, testvér, mellyel a füstölgő, nehézszagú trágyát
Teregeted földedre, fázós magoknak vetvén meleg ágyát,
Az égrecsapó vércse után ne figyelj, hajolj fülelve a rögre,
Hétmérföldes lépések közelednek a mélyben dübörögve.

Dobd el, testvér, a lapátot, melyről a fekete szén a pirosra
Sercegve, sziszegve hull, mint lázító betűk kigyúlt papirosra,
Ne bánd a kazán dühös dohogását, térdelj le, füled szorítsd a betonra,
Hallod a döngő lépteket, hallod, hogy lüktet a föld lánggal teli gyomra?

...Soká már én sem nyugtathatom fejemet kebled kicsi halmán,
Sötét rózsái kigyúltak s szíved dobogása átver a tejszínű, halvány
Bőrön, - szíved dobogása alatt nagy lépteket hallok immár dobogni:
Mennem kell... add a szád, hogy utolsó csókom rá tudjam még mosolyogni.