Kínai levél
szerző: Szép Ernő
Taj-Hung-Csi, Kína alkirálya,
A Császár Által Szeretett,
És számos rendjel birtokosa:
Cvikipuszit s üdvözletet!
Neked, akire a lelke, szíve
Még távol is szeretve csüng.
Leghűbb barátom, Kína gyöngye,
Vitézlő férfiú: Ma-Füng!
Tartózkodásom a Duna partján,
Köröttem száz pompás csoda:
Zöld hegység, szőke víz, arany-fény,
Korzó, királyi palota!
Az ország neve: Magyarország, –
A város neve: Budapest, –
Hanem ha tán kiváncsi lennél,
Az osztrák térképen keresd!
Lelkemben itt megszünt a honvágy,
Mely végigkinzott utamon,
Midőn száz idegen hazában
Más nyelvet kellett hallanom.
Itt magamat oly otthon érzem,
Az élet rögtön megkapott,
Virul a közigazgatásban
Az ázsiai állapot.
Sőt Magyarország – félig Kína,
(Ezt a csudát sejtetted-e?):
A mi hazánk a sárga ország,
Ez meg a sárga-fekete.
Sokat elmélkedem az ország
Valóban furcsa esetén:
A szittya közjog, szittya helyzet
Miért fest sárga-feketén?!
Itt is találni persze copfot,
Különb Kínából sem telik,
De érdekes: nem Budapesten,
Hanem künt Bécsben viselik.
Hogy copfja van, csak onnan érzi
A szittya nép, mert néha-nap
A fonadék kemény ütéssel
Immár edzett arcába csap.
Egyébiránt sok a kinézer, –
S ami Kínára nézve bók:
A főhatóságoknak élén
Kinézerek találhatók.
Mentől nagyobb itt a kinézer,
Annál nagyobb tisztet visel, –
Be kár, hogy vélünk nem utaztál,
A lelked hogy derülne fel!
Taj-Hung-Csi