Kár a Voltért

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kár a Voltért
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 3. szám

Átkozódtunk, pedig a táltosok
Gyönyörű kora volt
S Leibnitz világa:
Legjobb és legtehetőbb.
Miért kellett egy másat érnünk?

Jaj a tántoríthatatlanoknak,
Jaj nekünk,
Jaj érzéseinknek, kiket már
Alig bírunk,
Jaj nekünk.

Jaj a megszokás,
Jaj az embernek utálása
S jaj utálása önmagunknak,
Jaj a Ma,
A Tegnap és a Holnap.

Be kár a Voltért,
Mennyi mindent adnánk ma értte,
Be kár a jobb emberekért:
Talán mindenkiért
S rettenetes ma élni.