Jegyzetek (Népdalok és mondák 1.)

← 3.

Népdalok és mondák (1. kötet)
szerző: Erdélyi János
Jegyzetek

(A kezdő számok mindig dalokra vitetnek.)

• 5, 6.dal egymásnak változata. Illy példát lelünk még a 17, 18; 22, 23; 34, 35; 80, 81; 142, 144; 150, 151; 308, 310; 313, 314; 375, 376. stb. dalokban.
  
• 15. dalban a harmad szak három végsora: Könyes bus szivemre stb. érthetlen.
  
• 16. dalban a viola olly virágnak mondatik, melly a szeretőket megismerteti —. A jobb kéznek beadása, ugyanott, bizonyossá tesz (kezeskedik) a hűségről.
  
• 21. dal átkot emleget. E fogalom gyakori népünknél, s rettenetes.
  
• 26. A nefelejcs népünknél is emlékvirág, vagy Kazinczy szerint: emlény.
  
• 32. A szerető koporsójára kiván borulni a megholt szeretőnek. Lásd a 326. dalt. Ez nagy tisztelet a halott iránt.
  
• 37. „Fekete gyászban jár szivem” sor szerint talán van fehér gyász is; mert különben mért volna megkülönböztetve a gyász? Lásd a 148. dalt.
  
• 45. dal szerint a rozmarin bánatot jelentő virág. Lásd a 117. dalt.
  
• 53. szerint a rózsa, viola, lelkem, egyenlő rangu kifejzései a szeretőnek. A galamb, angyal, csillag, babám stb. számtalan jön elő.
  
• 55. dal emlékezik ama régi szokásról, miszerint vőlegény s menyaszonynak padlásra szoktak ágyat vetni.
  
• 59. dalban „a kedves udvarán három szép czédrusfa áll“. A czédrus igen kedves népünk költészetében. Némellyek ebben keleti emléket gyanithatnak, s ez valószinü , de még valószinűbb, hogy a czédrust a bibliából szerettük meg annyira. Lásd a 126. dalt.
  
• 60. dal végszakában: ki, vagy mi értessék a „pacsirta” alatt?
  
• 62. dalban: Faháztul való vagyok, ennyit tesz: szegény, alacson születésű vagyok. Én a faháznak illy értelmét is tudom a nép szójárásában: szerető háza. „Hová mégy?” ―, A faházhoz, vagy a „tett helyre“. Mindkettő egyet jelent.
  
• 64. „Három esztendővel tovább éltem volna“. A három szám temérdekszer jön elő.
  
• 71. dal a pávát szabadító madárnak hirdeti. — A végszak igy is daloltatik:
  

          Rab vagy rózsám, rab vagy,
          Én meg beteg vagyok;
          Ha te kiszabadulsz,
          Én meg meggyógyúlok.

• 95. végsora: megátkozlak, elhervadsz. — Ime azt egyben másban, szendergő mythosok fölfedezése! az átkozott elhervad, mond a beküldő, Kelecsényi ur.
  
• 100. szerint a cziprusfa, mint régieknél, halottat jelentő, a sir tetején hervad.
  
• 16.
  

          A barna magyar fajta.
          A szöke uri fajta.
     De van egy pár sor, melly a kettőt egybevonva, igy módositja:
          Se nem szőke, se nem barna,
          Ez az igaz magyar fajta.

• 152. dal végszaka különös merész a1kotásu, mert a második sorból ki van hagyva két szó; igen, de az egyik kihagyott szó már meg van az előbbi sorban, mig a másik megvan a következőben. Az egész stropha igy értessék:
  

          Buzát kötöttem keresztbe,
          Nem tudom hány (szem) van ezer (kereszt)-be;
          A mennyi szem van ezerbe,
          Annyiszor jussak eszedbe.

• 153. Leiratom képedet, azaz leföstetem. Innen képiró ma is festő.
  
• 167. Hogy a fának sirokra ültetése bevett szokás, ezzel együtt több dal mutatja.
  
• 168. dal illy czim alatt: Házasok éneke, a Handbuch der ung. Poesie után adatott, melly azt a Jankovich-gyüjteményből közlé, 1503ki kézirat szerint.
  
• 170. dalban olly valamit olvasunk, mi talán csak a magyar nép köl­tészetében honos, p. disznóugatást kergettem, nyulfekvést agyon ütöttem stb. Ez népünk humorához tartozik; s mennyiben képtelenségekről (Absurditäten) emlékezik, képlenségi köl­tészetnek nevezhetnők.
  
• 171­-179. szám alatti költemények magyarázata, különösen pedig az ételeké, mint: vajrénye, turbula, netrebula, ableginy, szaladós vakarcs, paszpa stb. Vácz és Szombathelyről volna várható, honnan az A. és B. alatti versek érkeztek. Ezekben is előjő a képlenségi költészet, mint a 122. lapon Repczét (folyó) megvadásztam, az erdőt halásztam, tálat szövettem. 120 lapon igy szólásforma jő elő; máshá, összehuzva ebből: máshová; miből lett a másuvá is. Nehány vers hiányos; mint volt a kézirat, holott e versek rendesen négy sorosak. Egy fél sor kimaradt érthetlen volta miatt, a 123. lapon. A kézirat igy áll Tar...orditás. Ezt nem követhetém. ­― 137. lapon a káposztáról mondatik, hogy „országunkba Kap nevü ur hozta.”
  
• 183. Bachust emliti; bizonyságul, hogy a régi mythologia szinte népünk közé is lehatott.
  
• 208. dal végszakában harmadik sornak ez tétessék be: Számat előre tátom.
  
• 223. dal végin áll: Adjon isten minden jót, Diófából koporsót. A diófára nézve két gyüjtő ― Kelecsényi és Szeberényi uu. ― tettek megjegyzést egymás tudtán kivűl. Első kérdi: Vajjon ez-e a magyar mythologiai fa? Második igy ir: A diófa több népdalainkban fordul elő; méltán gyanithatjuk tehát, hogy valamint a németeknek a tölgy, a szlávoknak a hárs, ugy szinte a magyaroknak a diófa volt szentfájok régi mythologiájokban. Eme két vélemény annyival inkább figyelmet érdemel, mert benne olly dolog emlittetik, mellynek igaz volta mintegy magától ajánlkozik. Lásd a 403. dalt s többeket.
  
• 238.
  

          ― a fegyver nem fogja,
          Kanász volt Sobri atyja.
     Népünknél több helyütt az a hiedelcm él, hogy kanászt nem jár meg a fegyver, még a golyó sem. Ugyane dal egyik kitétele      szerint, a zsivány az által, hogy huszárrá lesz istennél bocsánatot nyer büneiért.

• 242.
  

          Meg vagyok én búval rakva,
          Mint a borízű^[1] almafa;
          Kettő három terem rajta,
          Mégis terítve az alja.
     E versben ellenmondás látszik; értelme ez: ugy meg vagyok én búval rakva, mint azon fa, mellyen sok termett, de csak      kettő három maradt meg, mert a többi korán lehullott.

• 264. Megállj, fakóm... Igen sok helyt van a szegény legény lovának fakó szine.
  
• 270. dal 7. szakában én használtatik eső helyett, debreczeniesen.
  
• 284. dal harmadik szaka hiányosan jött kéziratban is.
  
• 286. Magyarok istenéről vagyon emlékezet. Ezen hagyományos hit, megérdemli a tudósok figyelmét.
  
• 320. dal Herkules régi pogány istenre esküszik. L. a 183. dalra tett jegyzést.
  
• 328. Dalban a magyarok asszonya s királynéja dicsően föstetik, mellyet ecset nem utánozhat. Hogy a vallás nálunk szorosabban volt összeforrva a nemzetiséggel, hajdan, mint ma, e költeményből világos. Lásd a 331. 332. számokat is.
  
• 333. Faluditól való.
  
• 337-39. versezetek ez emlitett Handbuch szerint közölvék.
  
• 337. 2. szakban követi régi követő, (vagy inkább követe) h. 7. szakban: sár arany, régi; weissgelbes Gold, aurum electrum. 9 szakban: Salyog annyi mint ragyog.
  
• 339. 23. strophában Deus ma Deés a Szemos mellett Erdélyben. 34. szak: Kelemfölde; a dunapart, Szent Gellért alatt. Csek ma már ismerellen falu neve Budán alul. Tetem a mai Tétény. Csekőnek vegy cseküvének, régi; e helyett gyülének. Tetőnek vagy tetüvének, régi; e h. (fel) tetszének. 35. szak. Érd a mai Hanzsabék. Lásd a Handbuch I. kötet 14 lapját, s utasitását.
  
• 340. Költemény, Toldy „Magyar költői régiségekről” czimü könyvecskéjébűl van véve, hol illy czimet visel: A császárleány vagy is Szilágyi Mihály és Hajmásy László historiája. A Jankovics-gyüjteményből. A végszak megmondja mi korból való e költemény. 1571.
  
• 347. dal 3. szakának két végsora hiányzik.
  
• 409-410 dalokhoz irt jegyzetek Pajor István beküldő uréi.
  
• 430. Viola után, moldvai dal.
  
• 337. Oláhországi, Ujfalvi szerint, a többi csangó dal mind Petrás által iratott le és moldvai. Bennök a kimondáshoz legközelebb járó helyesirás szigoruan megtartatott. Néhány szónak ime a magyarázata: pántyika = pántlika; gyöke pánt vagy Band. Gyoszár = tavi gyom; gyöke gyosz. Kassai 298. l. Bila gyöngy = fejér gyöngy. Sok szláv eredetü szó van ma is divat­ban a székely földön. Czukolyok; ezek az oláhországi czukolyok, vagy rendőrök. Kállay. Zángor mészárszék.
  

A tizennegyedik könyv egyedül azért adatott a népdalokhoz, hogy általa hasonló mondák gyüjtésére fordittassék a hazafi olvasók figyelme.

1. Néhol: sóvári.