A lap feldolgozottságának foka

Jegyzetek (Népdalok és mondák 1.)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← 3.Népdalok és mondák (1. kötet)
szerző: Erdélyi János
Jegyzetek
(A kezdő számok mindig dalokra vitetnek.)

  • 5, 6.dal egymásnak változata. Illy példát lelünk még a 17, 18; 22, 23; 34, 35; 80, 81; 142, 144; 150, 151; 308, 310; 313, 314; 375, 376. stb. dalokban.
  • 15. dalban a harmad szak három végsora: Könyes bus szivemre stb. érthetlen.
  • 16. dalban a viola olly virágnak mondatik, melly a szeretőket megismerteti —. A jobb kéznek beadása, ugyanott, bizonyossá tesz (kezeskedik) a hűségről.
  • 21. dal átkot emleget. E fogalom gyakori népünknél, s rettenetes.
  • 26. A nefelejcs népünknél is emlékvirág, vagy Kazinczy szerint: emlény.
  • 32. A szerető koporsójára kiván borulni a megholt szeretőnek. Lásd a 326. dalt. Ez nagy tisztelet a halott iránt.
  • 37. „Fekete gyászban jár szivem” sor szerint talán van fehér gyász is; mert különben mért volna megkülönböztetve a gyász? Lásd a 148. dalt.
  • 45. dal szerint a rozmarin bánatot jelentő virág. Lásd a 117. dalt.
  • 53. szerint a rózsa, viola, lelkem, egyenlő rangu kifejzései a szeretőnek. A galamb, angyal, csillag, babám stb. számtalan jön elő.
  • 55. dal emlékezik ama régi szokásról, miszerint vőlegény s menyaszonynak padlásra szoktak ágyat vetni.
  • 59. dalban „a kedves udvarán három szép czédrusfa áll“. A czédrus igen kedves népünk költészetében. Némellyek ebben keleti emléket gyanithatnak, s ez valószinü , de még valószinűbb, hogy a czédrust a bibliából szerettük meg annyira. Lásd a 126. dalt.
  • 60. dal végszakában: ki, vagy mi értessék a „pacsirta” alatt?
  • 62. dalban: Faháztul való vagyok, ennyit tesz: szegény, alacson születésű vagyok. Én a faháznak illy értelmét is tudom a nép szójárásában: szerető háza. „Hová mégy?” ―, A faházhoz, vagy a „tett helyre“. Mindkettő egyet jelent.
  • 64. „Három esztendővel tovább éltem volna“. A három szám temérdekszer jön elő.
  • 71. dal a pávát szabadító madárnak hirdeti. — A végszak igy is daloltatik:

          Rab vagy rózsám, rab vagy,
          Én meg beteg vagyok;
          Ha te kiszabadulsz,
          Én meg meggyógyúlok.

  • 95. végsora: megátkozlak, elhervadsz. — Ime azt egyben másban, szendergő mythosok fölfedezése! az átkozott elhervad, mond a beküldő, Kelecsényi ur.
  • 100. szerint a cziprusfa, mint régieknél, halottat jelentő, a sir tetején hervad.
  • 16.

          A barna magyar fajta.
          A szöke uri fajta.
     De van egy pár sor, melly a kettőt egybevonva, igy módositja:
          Se nem szőke, se nem barna,
          Ez az igaz magyar fajta.

  • 152. dal végszaka különös merész a1kotásu, mert a második sorból ki van hagyva két szó; igen, de az egyik kihagyott szó már meg van az előbbi sorban, mig a másik megvan a következőben. Az egész stropha igy értessék:

          Buzát kötöttem keresztbe,
          Nem tudom hány (szem) van ezer (kereszt)-be;
          A mennyi szem van ezerbe,
          Annyiszor jussak eszedbe.

  • 153. Leiratom képedet, azaz leföstetem. Innen képiró ma is festő.
  • 167. Hogy a fának sirokra ültetése bevett szokás, ezzel együtt több dal mutatja.
  • 168. dal illy czim alatt: Házasok éneke, a Handbuch der ung. Poesie után adatott, melly azt a Jankovich-gyüjteményből közlé, 1503ki kézirat szerint.
  • 170. dalban olly valamit olvasunk, mi talán csak a magyar nép köl­tészetében honos, p. disznóugatást kergettem, nyulfekvést agyon ütöttem stb. Ez népünk humorához tartozik; s mennyiben képtelenségekről (Absurditäten) emlékezik, képlenségi köl­tészetnek nevezhetnők.
  • 171­-179. szám alatti költemények magyarázata, különösen pedig az ételeké, mint: vajrénye, turbula, netrebula, ableginy, szaladós vakarcs, paszpa stb. Vácz és Szombathelyről volna várható, honnan az A. és B. alatti versek érkeztek. Ezekben is előjő a képlenségi költészet, mint a 122. lapon Repczét (folyó) megvadásztam, az erdőt halásztam, tálat szövettem. 120 lapon igy szólásforma jő elő; máshá, összehuzva ebből: máshová; miből lett a másuvá is. Nehány vers hiányos; mint volt a kézirat, holott e versek rendesen négy sorosak. Egy fél sor kimaradt érthetlen volta miatt, a 123. lapon. A kézirat igy áll Tar...orditás. Ezt nem követhetém. ­― 137. lapon a káposztáról mondatik, hogy „országunkba Kap nevü ur hozta.”
  • 183. Bachust emliti; bizonyságul, hogy a régi mythologia szinte népünk közé is lehatott.
  • 208. dal végszakában harmadik sornak ez tétessék be: Számat előre tátom.
  • 223. dal végin áll: Adjon isten minden jót, Diófából koporsót. A diófára nézve két gyüjtő ― Kelecsényi és Szeberényi uu. ― tettek megjegyzést egymás tudtán kivűl. Első kérdi: Vajjon ez-e a magyar mythologiai fa? Második igy ir: A diófa több népdalainkban fordul elő; méltán gyanithatjuk tehát, hogy valamint a németeknek a tölgy, a szlávoknak a hárs, ugy szinte a magyaroknak a diófa volt szentfájok régi mythologiájokban. Eme két vélemény annyival inkább figyelmet érdemel, mert benne olly dolog emlittetik, mellynek igaz volta mintegy magától ajánlkozik. Lásd a 403. dalt s többeket.
  • 238.

          ― a fegyver nem fogja,
          Kanász volt Sobri atyja.
     Népünknél több helyütt az a hiedelcm él, hogy kanászt nem jár meg a fegyver, még a golyó sem. Ugyane dal egyik kitétele      szerint, a zsivány az által, hogy huszárrá lesz istennél bocsánatot nyer büneiért.

  • 242.

          Meg vagyok én búval rakva,
          Mint a borízű[1] almafa;
          Kettő három terem rajta,
          Mégis terítve az alja.
     E versben ellenmondás látszik; értelme ez: ugy meg vagyok én búval rakva, mint azon fa, mellyen sok termett, de csak      kettő három maradt meg, mert a többi korán lehullott.

  • 264. Megállj, fakóm... Igen sok helyt van a szegény legény lovának fakó szine.
  • 270. dal 7. szakában én használtatik eső helyett, debreczeniesen.
  • 284. dal harmadik szaka hiányosan jött kéziratban is.
  • 286. Magyarok istenéről vagyon emlékezet. Ezen hagyományos hit, megérdemli a tudósok figyelmét.
  • 320. dal Herkules régi pogány istenre esküszik. L. a 183. dalra tett jegyzést.
  • 328. Dalban a magyarok asszonya s királynéja dicsően föstetik, mellyet ecset nem utánozhat. Hogy a vallás nálunk szorosabban volt összeforrva a nemzetiséggel, hajdan, mint ma, e költeményből világos. Lásd a 331. 332. számokat is.
  • 333. Faluditól való.
  • 337-39. versezetek ez emlitett Handbuch szerint közölvék.
  • 337. 2. szakban követi régi követő, (vagy inkább követe) h. 7. szakban: sár arany, régi; weissgelbes Gold, aurum electrum. 9 szakban: Salyog annyi mint ragyog.
  • 339. 23. strophában Deus ma Deés a Szemos mellett Erdélyben. 34. szak: Kelemfölde; a dunapart, Szent Gellért alatt. Csek ma már ismerellen falu neve Budán alul. Tetem a mai Tétény. Csekőnek vegy cseküvének, régi; e helyett gyülének. Tetőnek vagy tetüvének, régi; e h. (fel) tetszének. 35. szak. Érd a mai Hanzsabék. Lásd a Handbuch I. kötet 14 lapját, s utasitását.
  • 340. Költemény, Toldy „Magyar költői régiségekről” czimü könyvecskéjébűl van véve, hol illy czimet visel: A császárleány vagy is Szilágyi Mihály és Hajmásy László historiája. A Jankovics-gyüjteményből. A végszak megmondja mi korból való e költemény. 1571.
  • 347. dal 3. szakának két végsora hiányzik.
  • 409-410 dalokhoz irt jegyzetek Pajor István beküldő uréi.
  • 430. Viola után, moldvai dal.
  • 337. Oláhországi, Ujfalvi szerint, a többi csangó dal mind Petrás által iratott le és moldvai. Bennök a kimondáshoz legközelebb járó helyesirás szigoruan megtartatott. Néhány szónak ime a magyarázata: pántyika = pántlika; gyöke pánt vagy Band. Gyoszár = tavi gyom; gyöke gyosz. Kassai 298. l. Bila gyöngy = fejér gyöngy. Sok szláv eredetü szó van ma is divat­ban a székely földön. Czukolyok; ezek az oláhországi czukolyok, vagy rendőrök. Kállay. Zángor mészárszék.


A tizennegyedik könyv egyedül azért adatott a népdalokhoz, hogy általa hasonló mondák gyüjtésére fordittassék a hazafi olvasók figyelme.


  1. Néhol: sóvári.