Jön az orfeum

Jön az orfeum szerző: Ady Endre

A holt szezon vigasztalója,
A legruhátlanabb Muzsa,
Ki híveit a spleentől óvja
S ezért oly nagy a nimbusza,
Aki hálásabb Tháliánál,
Mosolyt fakaszt, nem könnyeket;
Az orfeum itt lesz, örömmel
Várják ─ a szalma-özvegyek.

Mert itt a nyár, fürdőzni elmén
Sok édes asszony, feleség
S az orfeum az esték terhén
A férj-uraknak nyereség.
Hány kis kalandról fogunk írni
Pikáns mesét mi, skriblerek ─
Most pedig csak szelíd dolgokról,
Jámborságokról rímelek.

Könnyű Múzsa, én várva várlak,
Jőjj, hisz már itt a holt szezon,
Verstárgyaim már kifogyának,
Miről fog zengni már dalom?
Ha te nem jössz, karjába zár majd
─ A rím kedvéért ─ Morfeum,
A világ leglengébb Muzsája:
Tárt karral várunk: orfeum!