Jézus fog jönni

A Wikiforrásból
Jézus fog jönni
szerző: Ady Endre
A Jövendő, Irodalmi folyóirat, Hódmezővásárhely, 1910. október 1.

Náci, a Lipótváros hisztériás és csenevész fiacskája, Ferenc páter bibliai magyarázatait hallgatta. Keresztelő Jánosról mesélt félelmesen gyönyörűeket a páter s a beteg képzelő-masina vágtatva megindult. Kis, terhelt, szomoru gyermek volt ez a Náci és kűlönös dolgok is történtek a palotában. Jött a pűspök, kápolnát csináltak a vörös szalonból és ők reszketve letérdeltek. Apa, anya, Licu és ő, mind térdeltek lehajtott fejjel s a pűspök vizet öntött a fejűkre aranyos csészéből. Sokan voltak ott, nagyon előkelőek, orgona bugott s az emberek sirtak. Nácit megcsókolta a pűspök s nyolc éves, szép, sápadt homlokocskája azóta még sápadtabb. Náci hallgat, szenved, kinosokat álmodik s Ferenc páter tanitja őt hittanra és a bibliára. Csuda nehéz tömjénfűstben látja a palotát, az utcát, a várost, a világot Náci. Ragyog ki a fűstből a menyország s lobog a gyehenna: Jézus szállong s körűlötte apró angyalok énekelnek. És most, hogy Keresztelő Jánosról beszélt neki Ferenc páter, Náci reszketni kezd, mint akkor, a pűspök előtt. Szabó János urra gondol s forrón, biztosan és halálosan tudja, hogy Szabó ur az a Keresztelő.
Szabó János urra gondol Náci, Szabó urra, akit apa ki akart dobni. A szeműveges, a rossz ruháju, titokzatos Szabó urra, aki neki a nevelője. Ahogyan bejuthatott e palotába Szabó ur, már is csoda volt. Heródes idejében próbálta volna csak ezt egy rontó-bontó álmokat szövő tanárjelölt. De Szabó János ur mértéke is betelt már: nem sokáig járhat a palotába. Náci is meri a bűnök lajstromát s e bűnök miatt gondol áhitattal Szabó urra. Hallgatja, hallgatja Ferenc pátert s egyre jobban ráűl kislelkére a biblia és istenfélelem szent köde. Nyilván, okoskodik áhitatos nagyot gondolással Náci, nyilván örökéletű a biblia. Ha volt valamikor Keresztelő János, az itt van talán most is. Az el-el fog jönni gyakorta még az emberek közé egyéb prófétákkal egyűtt. És ez a Szabó János ur csak ez a János lehet.
Van Szabó János urnak egy öreg anyja, aki vak. Elsején annak kűldi, ha kikapja az apa irodájában, mind a pénzt. Ő hozzá Nácihoz, annyi szeretettel van, mint senki e házban. Még a számtan is gyönyörűség Nácinak, mert Szabó ur csöndesen és édesen beszél a csunya számokról. Olyan ember az, akinek az álmokat is elmondhatjuk. Szomoru arca megmosolyodik, de nem kacag ki bennűnket.Nem a bűnökről és az erényről dörög keményen, mint Ferenc páter. A bibliát is máskép tudja. Ahogyan sokkal szebb, vigasztalóbb, ahogyan Náci mindig ki tudja találni a történet folytatását. És azt szokta mondani, legyen jó az ember, bár a jó embert sok szomoruság éri. Utánuk jönnek az igaziak s akkor lesz szép a világ. Ezt mondja Szabó János ur s Náci boldogan keresztet vet, bár nem érti Szabó ur szavait. De jó szavak, szép szavak Szabó ur szavai.
Mostanában sokszor beszél haraggal a családban Szabó urról apa:
- Egy istentelen ember az, egy rossz katolikus. Megkérdeztem s azt mondta, hogy ő tiz év óta nem volt misén. De bezzeg jár szocialista gyűlésekre, meg tudtam. És irt egy szamár fűzetet az uj nevelésről. Na, nem fogja az ő uj nevelését az én gyermekemen kipróbálni,a rongyos. Kidobom, elsejéig várok s kidobom.
Ez éjszaka azt álmodta Náci, hogy Keresztelő Jánost elfogatta Herodes. Borzasztó álom volt, mert Herodes arca az apa arca volt. Keresztelő Jánosról csak azt látta először, hogy szeműveges. Sikoltott álmában Náci: Szabó ur. Ferenc páter egy korbácscsal állott Szabó ur mellett s valahányszor Herodes intett, rácsapott Szabó urra. Két napig hideglelősen járt-kelt Náci és sokat imádkozott az imákból, melyekre Ferenc páter tanitotta. Szerette volna az álmát elmondani Szabó urnak, de már a szemébe se mert nézni. Tudta, hogy Szabó urat, ezt a jóságosan jó Szabó urat ki fogják dobni s majd megszakadt a szomoru titoktól a Náci kicsi szive.
Pár nap mulva rémséges és durva dolgok történtek. Vacsoráztak s ott volt Ferenc páter is. Apa későbben érkezett, piros volt az arca s ugy lépett, mintha valakinek a nyakán taposna. Egy levél volt a kezében. A levelet Licu elé tartotta, aki nagy és bűszke kisaszszony, majdnem tizenöt éves és nénje Nácinak.
- Te irtad ezt, kisasszony?
Licu ijedten fölállott s szó nélkűl a szőnyeghez vágta magát. Anya is elájult. Apa orditott. Ferenc páter doktorért szaladt. Náci remegett egész testében. Hangosan imádkozott, mikor a nevelőnő ölébe fogta s bevitte a szobájába. Egész éjszakán láza volt s félrebe szélt.Reggel megtudta, hogy Licut elvitték a Mártha nővérek zárdájába. Licu levelet, szerelmes levelet irt, Szabó urnak. Szabó ur elvitte a levelet apának s kérte, hogy vigyázzanak a Licura. De szomoruan és jóságosan, mint ő szokta, azt is kérte, ne essék bántódása Licunak. Ezt apától hallotta délben, aki ismét dűhöngött:
- Szerencse, hogy egy kis tisztesség még van ebben a Szabóban. Hogy megmutatta a levelet.
Náci behunyta a szemét s ugy gondolt Szabó János urra. És fényesnek látta a Szabó János fejét, mint ahogy a szenteké fényes.
Délután azonban nem jött Szabó János ur. Apa kidobta Szabó urat. Két nap mulva anya sirt. Apa nyugtalanul, remegve beszélt, mint egy gyermek, aki bajba kerűlt. De az is elmult. Náci hallgatott s nem mert kérdezni semmit Szabó urról. Pedig érezte, hogy Szabó urral történt valami. Jött Ferenc páter a hittan órára. Jézus csodás gyermeksége volt a lecke. Nem hallotta Náci, mert kis beteg szive nyugtalanul kalapált. Este megtudta a cselédektől, hogy Szabó urat holnap temetik. Kifogták a Dunából. Azt irta egy levélben, hogy őt, Nácit csókolja. Meghal, mert nincs kenyere s nem tud pénzt kűldeni vak édesanyjának.
Náci elájult igazán, nem mint Licu. Három doktor is volt az ágyánál. Mikor először fölnézett, sikoltozni kezdett. Az apját látta, aki Szabó urat kidobta. Ott állott apa Heródes-arccal s Náci lázasan kiabált:
- Apa, apa, menj, te ölted meg.
Görcs fogta el testét Nácinak. Aztán elcsöndesedett pihegett. Tűzes bibliai képek táncoltak a Náci szeme előtt. Siránkozóan, fenyegetően, csöndesen nyögte Náci:
- Vigyázz, apa, most Jézus fog jönni. Nagyon, nagyon megbűntet téged.