Játék (Sárközi György)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Játék
szerző: Sárközi György
Nyugat, 1918. 9. szám

Mint kis fiú a nyári napsütésben
Piros labdáját ég felé hajitja,
Utána néz s lihegve várja vissza,
És újra felhajitja
És újra várja vissza.

Lelkem örök játékban így cikázik
Ég s föld között és végtelen robotja
Közt meg nem áll: egy szörnyű kéz dobottja,
Mely egyre felhajitja
És egyre várja vissza.