Istenhez hanyatló árnyék

A Wikiforrásból
Istenhez hanyatló árnyék
szerző: Ady Endre
Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 16. szám

("Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem és ide s tova hányattatom, mint a sáska. Zsoltárok könyve 109.)

Akaratomból is kihullasz,
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fúllaszt.

Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bus-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.

Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghajlok szent Szined előtt
S akarom, hogy hited akarjam.

Megűzeték s nem nyugszom addig,
Mig hitedet meg nem nyerem,
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.

S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb:
Nem szabad hinni senki másba.