Isten veled

Isten veled szerző: Adelbert von Chamisso, fordító: Reviczky Gyula

1881

Megesett ez már másokon,
Éppúgy, ahogy rajtunk esett!...
Hogy' örvendtem látásodon,
S te is, ha láttál engemet!

Első köszöntés! Drága mult!
Egyszerre lettünk gazdagok.
Arcod, ha jöttem, úgy pirult,
S ha mentem, úgy elsápadott.

Sűrűen látogattalak,
S nem volt mit mondanom neked.
Ború-derű közt így haladt
A szép, virágos kikelet.

Kezet fogtunk nyájaskodón,
Sírtunk, kacagtunk mindenen;
Gyötörtük egymást, én bohóm!
Azt mondják, ez a szerelem.

De oly rövid volt, mint a nyár;
Elszállt a fecske is vele,
Világunk oly hideg ma már,
Hogy lelkünk is fázik bele.

Én idegenbe távozom,
Te nyájasan szólsz: Ég veled!
Kis kezedet megcsókolom,
S szívem csókot, leányt feled.