Isten megismerése a látható világból/Előszó
| Isten megismerése a látható világból szerző: Dr. Kiss János | Első rész → |
A Wikisource szerkesztősége
A könyv adatait ld. itt!Előszó[szerkesztés]
Isten megismerésének tárgyalása a Szent-István-Társulat hitvédelmi füzeteinek sorozatában sokáig nem várathatott magára, mert hitvédelmi szempontból ez a kérdés egyike a legfontosabbaknak.
Hitvallásunknak első cikkelye ez: Hiszek egy Istenben. De e mellett azt is tanítja szent vallásunk, hogy Isten létét és tökéletességeit nemcsak a rendkívüli isteni kinyilatkoztatásból, hanem az ész által is megismerhetjük.
Ámde ezzel szemben sok tévedéssel találkozunk, mint a multban, úgy a jelenben is. Nem kevesen vannak, kik Istent nem ismerik, létét tagadják vagy kétségbevonják, némelyek épen a tudományra hivatkozva. Mások Istent hiszik ugyan, de azt tartják, hogy Istent csak a természetfölötti kinyilatkoztatásból ismerhetjük meg, a magára hagyott emberi elme gyenge erre. Olyanok is vannak, kik vallják ugyan Isten természetes megismerését, de a megismerés módjáról helytelen fölfogást ápolnak. Mindezekkel szemben ki kell mutatni azt az igazságot, hogy az emberi ész Istent a világból következtetés útján bizonyosságig megismerheti.
A kérdés egyidejű az emberiséggel s tudományos tárgyalása oly idős, mint maga a tudomány. Minden bölcselkedö elme főkérdése az volt, mi a világnak végső oka s a legnagyobb elmék mindenkor legnagyobb dicsőségüknek Isten minél tökéletesebb megismerését tartották. Azért a kérdésünket tárgyaló műveknek se szeri, se száma. Mint minden emberi ismeretben, úgy ebben is szüntelen a haladás, a legújabb kor is újabb jelentős szempontokat nyújtott; innen van, hogy e tárgyról épen a legutolsó években a művelt világ minden részében számos munka jelent meg. Azért dolgozatomban semmi újat sem igérhetek, hanem csak az eddig elért eredmények előadását. Még azt sem mondhatom, hogy a mi irodalmunkban hézagot pótló volna ez az értekezés, mert tárgyának tüzetes kifejtését Bita Dezső, [1] Répászky József, [2] Prohászka Ottokár, [3] Dudek János [4] és Kováts Sándor [5] hitvédelmi munkáiban, valamint Werdenich Endre Természetes Istentanában [6] megtaláljuk.
Módszerem azonos Aristoteles és aquinói szent Tamás módszerével. Az emberi ismeretszerzés az érzékeléssel kezdődik s csak az érzékeltek elgondolásával juthat tovább, miértis semmit el nem érhet, aminek a látható világban alapja nincs. Isten megismerése is csak azon alapulhat, amit a tapasztalt világról az anyagról, a mozgásról és egyéb anyagi jelenségekről, az élőről s a mi belső világunkról tudunk.
Az Istenhez vezető összes utakat egy füzetkében bemutatni nem lehetett. A jelen dolgozat azt tünteti fel, mikép jutunk Isten ismeretére a látható világ elgondolása által. Az emberi értelem és akarat törekvéseiből, valamint az emberek közmeggyőződéséből származó érvek előadása más alkalomra maradt.
Előadásomban világos és a hitvédelmi füzetek tervezetének megfelelően rövid igyekeztem lenni, azért a roppant anyagot nyujtó tárgy részleteiben, a vélemények sokaságában, az érvek árnyalataiban s a lényegileg azonos ellenvetések különböző fordulataiban nem bővelkedhettem; mégis a jelentős szempontokat, érveket és nehézségeket teljesen megvilágítani igyekeztem.
Vajha ez a kis dolgozat legalább némileg alkalmas visszhangja volna a világnak, mely Isten dicsőségét hirdeti. Vajha hozzájárulna annak feltüntetéséhez, hogy «az egek beszélik Isten dicsőségét s az ő kezének művét hirdeti az égboltozat». [7] Vajha csak valamennyire is érthető tolmácsa volna a nagy szent Ágoston gondolatának: «A teremtmények megkérdezése mélységes szemléletükben áll, feleletük pedig bizonyság Istenről, mert mindnyájan hangosan hirdetik: Isten teremtett minket» [8].
Szeged, 1909. augusztus 29. a IX. országos katholikus nagygyűlés megnyitása napján.
A szerző.