Illusztrációk mindenféle könyvekhez
szerző: Babits Mihály
1. Világhistória.
Egy római, kilépve Liviusból,
nagy, méltóságos, szónokló alak,
vas ércből látszik és nem lanyha husból
előttem lassú léptekkel halad.
Parancsot oszt; s a vértanúk a guzsból
jajgatnak, mint a téli madarak.
Én térdelek; s szól a pribék: »Ne guzsgolj!«
S int kínom, pálmám és az égi lak.
De jaj! nem merek a kínpadra hágni
kész inkább Divus Augustust imádni
és eskümért már jön a botos augur.
Egy kört csinál: Procul este profani!
S míg morganak unalmas babonái
ó, holt Athén! neved szivembe jajdul.
2. Detektívregény
Egy mozipark, egy pompás mozipark
fenyvek, veranda és az éji fény,
mely elsikamlik a lépcsők kövén;
egy rács, amelyet markol durva mark:
a betörőé; hág a durva sark
nyomát a fehér kőre letevén;
egy rándulás - és feltünik a vén
fej: szántott homlok, vad szem, görcsös ajk...
Egy mozipark, egy pompás mozipark.
Benn a villában a kisasszony alszik
és szerteszéjjel szunnyad annyi rét.
Csodás nyugalmu éjjel. És a halk,
sík vászonégen végig szinte halszik
a tücsök, hogy bezengi a cserét.
3. Régi magyar irodalom.
Ihol ama híres gróf Listius László
írtam krónikámat, magyarokért gyászló,
ritmusban a gaz tar vérpatakot gázló,
fegyver, hadieszköz, címerek és zászló.
Haj mit ér az fegyver? haj mit ér az virtus?
Plutó országában elhallgat az ritmus.
Egy igaz dicsőség, melyet szerze Krisztus
ragyog örökkétig, égi amethystus.
Későn ugyan bántam, ugyan megsirattam,
hogy a Krisztus igaz utait elhagytam.
Hóhér fene marka fenyeget most engem.
Hóhér bárdja küldi Isten elé lelkem:
az leszen bírája, akinek adósa. -
Könyörögj érettem lybanoni rózsa!
4. Modern vázlat
B. M. verskötetéhez.
Egy furcsa vidéken bolygok
és lengetem árva sarlóm
hol minden epedve boldog
a nagy nők hevernek a tarlón.
Ezek a nők nem is élnek,
e madarak sohse szállnak,
e szél csak szele a szélnek,
ez árny csak árnya az árnynak.
Egy furcsa vidéken élek,
amelynek a hold a napja,
amelynek teste a lélek
és lege a semmi habja.
Folyóvize léghabáram,
puha földje álompárna,
amelynek élete álom,
s maga a halál az álma.
Ezen a furcsa vidéken
csöndnek hívják a szerelmet
felhők hevernek az égen
a mezőn nők, nők hevernek,
lelked puha csókkal hintik
testedbe halkan omolnak,
mély, mély ölük neve: mindig,
sötét ajkuk neve: holnap.
5. Nyugalmas téli kép.
Életem margójáról.
Olyan csöndes előkelő utcák,
annyi kedves, nemes villaház:
itt a hintót még paripák húzzák
itt a pénzes nyugalom tanyáz
itt az úri elvonult családok
bubusgatják gyermekeiket
ha a várost tengernek mondjátok
ez egy békés árnyas kis sziget.
Tél van most. A hófehér falombok
ciframintás stukkatur plafon
udvarokban hófehér galambok
ugrálnak a hófehér havon.
Vaskapukon zuzmarával mintáz
a finom fagy - efemér relíf
fenn az égen pelyhes dunnán hintáz
egy fehérbundájú friss, naiv
tizenkétesztendős gyermekangyal
dunna közül néha lekacsint
(szeme huncut, félig húnyt és kancsal)
s a csöppke kis leánynak leint
kit az utcán, kapu előtt, gondos
melegen felöltöztetve lát
zsinoron vezetni egy bozontos
hosszúszőrü nagy fehér kutyát.
6. Ligeti részlet
Csavargók csavarogva ketten
a fákat nézik a ligetben.
S búsan az egyik mondja: »Pajtás,
az én életem sárga hajtás.«
S a másik szól: »Hordtam a zsákot
és minden zsák nyakamra hágott.«
Csavargók csavarogva ketten
hintókat látnak a ligetben.
S búsan az egyik mondja: »Pajtás
az én életem lassu hajtás.«
S a másik szól: »Hordtam a zsákot
ki könnyü volt, előmbe vágott.«
Csavargók csavarogva ketten
lányokat lesnek a ligetben.
S búsan az egyik mondja: »Pajtás
az én életem rossz ohajtás.«
S a másik szól: »Hordtam a zsákot
mért is szeretem e világot?«
7. Utolsó kép.
Nézd! Áll valami óriási bál
egy táncos örvény szíveket cibál.
Illatos felhők nyúlnak szerteszét:
bugyborgó zene, csiklandó beszéd.
A nagy zajtól hunyorgnak fényszemek,
sugarak pántlikái rengenek.
S a nagy fénytől mint ázott angyalok,
vakulnak és fakulnak a dalok.
Tenger a fény itt és a zene szél
s a vidám világ vihar és veszély.