Igy éltünk vitézmódra
szerző: Ady Endre
(BUJDOSÓ KURUC NÓTÁJA)
Tiz jó évig a halálban,
Egy rossz karddal száz csatában,
Soha-soha hites vágyban,
Soha-soha vetett ágyban.
Kergettem a labanc-hordát,
Sirattam a szivem sorsát,
Mégsem fordult felém orcád
Rossz csillagu Magyarország.
Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldöltem, nem biztattál.
Hullasztottam meleg vérem,
Rágódtam dobott kenyéren,
Se barátom, se testvérem,
Se bánatom, se reményem.
Lengyel urak selymes ágya
Mégis forró, mint a máglya.
Hjh, mégegyszer lennék árva,
Be jó volna, hogyha fájna.
Áldott inség, magyar élet,
Világon sincs párod néked,
Nincsen célod, nincsen véged,
Kinhalál az üdvösséged.
Elbocsát az anyák csókja,
Minden rózsánk véres rózsa,
Bénán esünk koporsóba,
De igy éltünk vitézmódra.