Ifjú sirályi kedvek

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ifjú sirályi kedvek
szerző: Ady Endre

Kisértnek az ifju sirályi kedvek,
Mióta hallom: Tenger ver riadót
Nyár nyugtalan, boldog alkonyatain
Szomjas, szenderek-ülte szivednek.

Tenger ha megmarad vajjon-e jónak?
Nagyon szerette néhány nyár idején
Szívemet, aki nagy fényben, pazaron
Libegett, mint biboros doge-csónak.

Szereted-e, a csillagok ha hullnak?
Járj ott a partokon multakra-lesőn:
Nagyon elevenek voltak valaha
A csillagok ott, a csókok és a multak.

S kódor, követő lelkemet majd intsd be,
Mikor tengert nézel az ablakodon;
A szerelmetes, a csillag-hullató
Régi, áldott tömlöcbe és bilincsbe.

Ifju sirályi kedvek babonáznak,
Óh, Tenger, óh, multak, óh, Kedves, te ott,
Óh, drága s örökös Venézia, én,
Óh, veszthetetlen vér-hona a násznak.