IV. fejezet Az Istenhit kezdetéről és a bálványimádás kiírtásáról az osztják földön
IV. FEJEZET AZ ISTENHIT KEZDETÉRŐL ÉS A BÁLVANYIMÁDÁS KIIRTÁSÁRÓL AZ OSZTJÁK FÖLDÖN
1. Ahogy már korábban említettük, Szibéria /ország/ óriási
területei a Kínai Birodalom híres faláig érnek, és külön-
féle vad, istent nem ismerő, bálványimádó népek lakják. Jól-
lehet úgy másfél száz, vagy még több évvel ezelőtt hódí-
tották meg őket az orosz jogarnak, féktelen bálványimá-
dásuk mégis háboríthatatlanul fennmaradt közöttük, hiszen
eddig senki sem buzgólkodott, senki sem gondoskodott
megmentésükről. A nép vezetői nem is engedték felvilágosí-
tani őket az evangéliumi tanokkal, amíg pedig ezek az ősi
hiedelmek /szokások/ ki nem alszanak, ki nem hunynak,
addig szorgoskodni /buzgólkodni/ kell az emberek megváltá-
sára; olyan uralkodó került az orosz trónra, aki sok ural-
kodó után dédapjának és apjának törvényes örököse, a neve
pedig I. Péter. Az orosz uralkodói jogart átvéve, azzal,
mint az égi cárság kulcsával, megnyitotta ezen pogányoknak
az üdvözülés kapuit; hiszen életében buzgón szerette hazá-
ját, fáradhatatlan munkálója volt az igaz istenhitnek.
Ezt mutatja az ékesszóló, őszinte dicséret szava, de a
fényes napnál is világosabban nyilvánul meg ez az igazság
az egész világnak tetteiből; mily buzgalommal volt hazája
iránt, hiszen nemcsak a hadászati tudományok művészetét
honosította meg, amely révén országát más országoknak
erős és félelmetes hatalomnak mutatta, hanem a polgári
igazságszolgáltatás egyéb tudnivalóit, de leginkább az
istennek tetsző görög-szláv-latin bölcseletet tanító
intézeteket alapított, és gyarapította azon képzési
formákat, amelyek korábban az Orosz Birodalomban nem
voltak. Ezeket pedig mind az igaz hit érdekében gyara-
pította, hiszen a birodalmának hasznát kereső [Péter]
sokra tartotta azt a vélekedést, amit a nagy Justinia-
nus időnként emlegetett; semmire sem kell jobban töreked-
nie a cárnak, minthogy birodalmában igaz istenhit legyen:
ez ugyanis az állam erőssége, szilárd alapja. Erről jó-
ra törő, nemes uralkodása kezdetén nagyon gondoskodott,
és ennek gyarapításáról buzgó gondoskodással volt, sok
bölcs hittanítót tartott és érseki katedrákat bízott rá-
juk, hiszen prédikációik isten sugallta tanításával gya-
rapodva nő, erősödik az istenfélelem. Abban az időben
választották az ő, Minden Oroszok Imperátorának paran-
csára Szibéria metropolitájává, a Kijevo-Pecseri [Kijevi
Barlagkolostor] csodatevő lavra kulcsárnokát: Filofej
őeminenciáját. És ő kezdte el ezeken a szibériai terüle-
teken az igét hirdetni, az igaz hitet gyarapítani, a
hitetlenséget és a bálványimádást pedig irtani.
2. Annyi buzgalom és szíves igyekezet volt ebben a metropolitá-
ban az igaz hit iránt, hogy nem volt megelégedve azzal,hogy
csak saját hívei lakta területekről űzze el a bálványimádás
sötétségét, hanem igyekezett a környező területekre is, a-
melyek Szibériával határosak voltak, az evangélium hirdeté-
sét kiterjeszteni. A Szibériát körülvevő területeken ugyan-
is a bálványimádás hitetlenségében tévelygő nemzetségek lak-
nak. Evégből az állandó buzgóság arra sarkallta őt, hogy
minden módon kutassa, hogyan lehetne ezen sötétben tévelygő
nemzetségek között az istenismeret napját, az evangélium
igaz világosságát meghonosítani. És elküldte a hit tanító-
it egészen a Kínai Birodalomig és a mongol törvénytanító
és törvényadó Kutuhtáig,[1] akinek valamennyi kalmük nemzet-
ség és Kína is hódol. Kutuhta balga hitéről helyénvaló
röviden szólni.
3. A régi görög bölcsek, Pitagorasz és mások, akik hittek
az
emberi léleknek állatokba való átköltözésében; Kutuhta is
megtartja ezt az ostoba hiedelmet, hiszen jóllehet, sok
jószága van, azonban azokat nem öli le településeik hatá-
rain belül, hanem más idegen helyre, idegen kezekbe adja
át őket, onnan pedig áron vesznek húst maguknak.
Ezzel pedig azt a nemes lelkűségét akarja kinyilvánítani,
hogy nem akarja vérrel bemocskolni hajlékát, amelyet
szent helyként tisztel; nem engedélyezi, hogy itt az
ökrökben vélt lelkek gyilkolása legyen. Ezért magát a nép-
nek úgy mutatja, mint aki elvonul a világtól, és mint a
vallásos önmegtartóztatás művelőjét, a világi emberekkel még
érintkezni sem akar. Bár jóllehet az egész mongol népet i-
rányítása és Kataima alatt tartja és a sztyeppéken is velük
van, azonban mindig távol, elkülönülten tőlük. És midőn,
szokásuk szerint, a jószágnak legelőt keresve egyik helyről
a másikra vándorolnak, velük együtt az uralkodó, és az ő
törvényadója, Kutuhta is költözik, de a köznéptől elkülönül-
ten, a vele azonos életmódot folytató szolgálóival, akiket
lámáknak neveznek.
4. Ezeket a lámákat az ő balga hitük szerint mint törvénytaní-
tókat és egyházi tisztségbelieket tisztelik. Feleségeik nin-
csenek, mindenféle italtól, bortól és mástól, amelyek az
elmét megzavarják, óvakodnak, nem fogyasztják. Egy állandó
italuk van: a tea. Táplálkozásuk nyugalmat adó, nem [annyira]
hússal, hanem inkább növényekkel táplálkoznak. És ezért az
önmegtartóztató életmódjukért nagyon tiszteli őket a nép,
varázslással is nagyon foglalkoznak. Mindezek a lámák kü-
lönböző rangfokozatúak: egyesek a legalacsonyabb, mások
a legmagasabb rangúak. Mindezek hatalma és rangja fölött
áll a legelőkelőbb rangú dalai láma, aki a tunguz-földet
minden gazdagságával saját területként bírja és Kutuhtát
hajdanában maga után a másodiknak tette meg és a mongolok-
nak adta oda. Azonban ez a Kutuhta a nagy, távoli földön tar-
tózkodva nemes viselkedésével és hatalmával a maga pártjára
állította a mongol népet, és annyira megszilárdította hatal-
mát, hogy mindezeket kedveskedésévél, hízelkedéssel önkényes
hatalmának meghódította. Ebből adódóan még méltóságteljesebb,
rangfokozata előkelőbb lett, és nem igen engedelmeskedett a
dalai láma hatalmának, magát e nép azonos rangú uralkodójá-
nak és legfőbb törvényadójának tette meg. Ezután Kutuhta mind
a mai napig egyenrangúan birtokolja ezen hatalmat és törek-
szik, hogy magát a dalai lámával egyenrangú uralkodónak mu-
tassa. Azonban a kínai és kalmük nép és az indiaiak hatalma-
sabbnak és méltóságteljesebbnek tisztelik a dalai lámát, mi-
vel azt sátáni cselekedetekben és látomásokban nagyon erős
jósnak hiszik, aki varázslással szelet, esőt, fagyot támaszt,
amikor csak akar. Elsősorban a jövő előrelátóját vélik benne,
mely jövőbe látását a sötétben tévelygő népnek nyilvánítja,
hiszen a lakásától több tíz popriscse[2] távolságban hozzá hó-
dolatra jövők érkezését megjövendöli és az időpontot is
meghatározza, ami be is következik a megjelölt időben. Tő-
le mindig nagy igyekezettel tanulnak varázslást, jóslást a
kalmükök, kínaiak és indiaiak. Mindannyian fagyot, vihart,
látomásokat ördögien teremtenek; kereskedőik ugyanis sehová
sem mernek útnak indulni jövendőmondó nélkül, amíg karaván-
jukban nem találnak egy olyan varázslót, aki hideget és ned-
vességet varázsol elő, ugyanis ezek révén védik magukat és
állataikat a hőségtől és a legyektől ezekben a forró or-
szágokban. Ez csak ördöngösség, csalás és látszattevé-
kenység, nem lehet efelől semmi kétség, sőt inkább
megvetésre méltó.
5. A varázslás, jóslás ugyanazon művészetének tanítása meg-
van Kutuhtánál, és ezt nagyon műveli is, ugyanazzal a
sátáni erővel, segédlettel tevékenykedik. A nép bálvá-
nyaival egyenrangú jótevőként tiszteli, és nagyon sokak
áldoznak neki, elsősorban akkor, amidőn más lakóhelyre
költöznek át. Akkor elé szénnel teli serleget tesznek,
rá pedig jó illatú füveket szórnak a hozzá járulók. Ami-
kor pedig Kutuhta felül díszes kocsijára, elébe bálvá-
nyokat tesznek, és sípjaikat és szokatlanul hosszú kürt-
jeikét nagyon erős hangon, ünnepélyesen megfújják. A nép
pedig, távolabb állva imádja, arcra borulva. Mások pedig,
ha csak az áldozati füstöt meglátják, leborulnak, így fo-
hászkodva: "Gegen Kutuhta", azaz fényes szentség. Ezeket
a szavakat használják, ha valakit valami rágalommal gya-
núsítanak, vagy valaki valami gyanúba keveredik, és es-
küvel akarja tisztaságát bizonyítani, akkor magának Ku-
tuhtának a házát kell háromszor körbejárnia, és közben
háromszor kimondani: "Gegen Kutuhta". Ha pedig valaki
valamiben bűnös, sosem meri ezt kimondani, hogy "Gegen
Kutuhta", hanem a bűnét bevallja még akkor is, ha azért
halált is kell szenvednie.
6. Áldozataikat mindig újhold idejére mutatják be, de leg-
inkább fő [istenségük] ünneplésekor, ami február első
napjaiban van, és nyelvükön "Cagan"-nak mondják. Ez
annyit tesz: fehér hold. Ezt mint a vidámság kezdetét
ünneplik. Kutuhta a lámákkal együtt világos ruhával é-
kesíti magát, hajukat leborotválják, és annyi különféle
színekkel /festékekkel/ és kellékkel díszítik arcukat,
hogy tönkreteszik látásukat és szépségüket, vénségüket
mímelt ifjúság váltja fel és díszíti. Ez a szokásuk
minden újholdkor. Evégből az egyszerű gondolkodású köz-
nép úgy meséli, mintha a hold változásával Kutuhta
ifjúsága lényegesen /teljesen/ megújulna, és ő soha meg
nem hal, de ügyes törvénytanítóik úgy értelmezik ezt a
halhatatlanságot, hogy nem mintha ténylegesen nem halna
meg, hanem hogy a lelke jótéteményeivel együtt másba köl-
tözik át. Akibe átköltözik, azt még életében Kutuhta vá-
lasztja ki, és előre kijelöli maga utáni uralkodásra,
ahogy a mostani Kutuhta is még életében kiválasztotta
unokaöccsét, nővérének fiát, őt jelölte ki maga után
uralkodói tisztségre. Ezen nővérét pedig lámává tette.
És amikor szégyenteljes ülőhelyén a lámáival ül, akkor
ezt a nővérét maga után az első holdnak tiszteli, mert
a nők is részesülhetnek ebben a rangban, ha az ilyen élet-
mód megtartói kívánnak lenni.
7. Midőn pedig Kutuhta a bálványtemplomba akar menni áldozat be-
mutatásra és imára, akkor előbb valamennyi láma összegyű-
lik az ő palotájában és rangjuk szerint nagy ájtatosan kör-
beülik, kezüket mellükön keresztbetéve a lehető legteljesebb
némaságban. Amikor pedig Kutuhta ülőhelyéről feláll, akkor
ezek mindnyájan felállva követik őt; mások elől mennek a
serlegben lévő parázsra jó illatú füveket szórva; előtte
viszik a jó illatot, és a bálványtemplomba kísérik harsoná-
val. Bemenvén a templomba a legmagasabb helyre ül le. Kö-
rülötte magasabb és alacsonyabb ülőkék vannak, ezeken ül-
nek a lámák, rangjuknak megfelelően. Maga Kutuhta elé pedig
hét serleget tesznek, ahogy a bálványok elé szokták. Ezek-
ben méz, víz, tea van, a többiben pedig különféle /édes/
ételek. Miután Kutuhta felolvasott és énekelt, ezeket el-
fogyasztja, és a többieknek is odanyújt egy-egy kicsit,
s azok nagy tisztelettel fogadják el. Minden egyes ott-tar-
tózkodónak a fejére teszi a kezét áldása jeléül, így fe-
jezi be bálványimádását és áldozását.
8. A bálványtemplomban a különböző bálványfigurák között,
amelyek mind az ember hasonmására rézből, ezüstből és
aranyból valók, az egyik nagy művészettel valami asszonyalakot
ábrázol és ezt "Ajus"-nak[3] nevezik. A bálvány lába fe-
jénél mezei virág van, ez a virág egészen körülveszi a
bálványt. A bálványon pedig szőlőfürt és egyéb mezei vi-
rágok vannak kifaragva.
9. A már korábban említett küldötteket, az isteni ige taní-
tóit, elérve Kutuhta földjét, nagy tisztességgel és nagy
szeretettel fogadták, úgy hogy küldetésüket Kutuhta csak-
nem csókkal üdvözölte; elfogadta a küldött kedves ajándé-
kokat is: díszített botot és egyebeket. Az üdvözlés és
beszélgetés után a következő kérdéssel akarta kipróbálni
az ige tanítóit: „Mondjátok meg nekem, hány halott lélek
van az első ember óta Írásotok szerint?” Akkor az egyik
mester ilyen nehezen érthető kérdésre vette a bátorsá-
got, hogy újra kérdéssel válaszoljon, ekképpen: „Kérdem
felséges hatalmasságodat, hogy az írása szerint a vilá-
gon jelen pillanatban hány eleven emberi testben lévő
lélek van?” Elcsodálkozott Kutuhta és ezt mondta: „Le-
hetetlen ezek számát megállapítani, mert ezen jelen
pillanatban amíg a szó a számat elhagyja, ezalatt az
idő alatt is sokan születhetnek szerte a világon.”
A hittérítő így szólt hozzá: „Evégből mi sem tudjuk a
halottak számát megállapítani, mert ezen jelen pilla-
natban, amíg a szó a számat elhagyja, sokan halnak meg
szerte a világon, és mások a legrövidebb utón ebből a
világból eltávoznak.”
És még sok más egyebet szemléletesen megmagyaráztak a
keresztény Írásból, az emberi megváltás titkait isten
fiának megtestesüléséről és más egyebet. Ebből adódóan
bizonyos buzgalom támadt Kutuhtában, hogy a keresztény
írás hirdetett tanait hallgassa és figyelje, evégből két
elmés ifjút őeminenciájának, a főpapnak parancsára Kutuh-
ta udvarában hagytak, hogy Írásukat és nyelvüket megta-
nulják, hogy világosabban meg tudják mutatni és hirdetni
az igazi értelemhez vezető utat, és ezúttal a bálványimá-
dás eltévelyedéséből a megváltás ösvényére vezessék őket.
Mindazonáltal nem elevenítve fel a különféle akadályokat,
hiszen annyi buzgalom és vágy nem érte el a kívánatos ered-
ményt az égi segítség nélkül. Elsősorban bizonyos isteni
előre elrendelés miatt. Ez az elkezdett ügy a remélt ered-
mény nélkül végződött, mert a hitetlenek megtérítése nem
az ember akarata, hanem a könyörületes istené.
10. Egy idő után a Mindenható akaratából Filofej őeminenciá-
ja megvált a főpapi méltóságtól és a legszigorúbb szerze-
tesi fogadalom követője lett. A szibériai metropolita
székét utána Joan őeminenciája, csernyigovi érsek foglal-
ta el, és a szibériai főegyházkerület kormányzó főpapja
lett. Elődjéhez hasonlóan az istenhit buzgó oltalmazója
és szorgos munkálója. Filofej pedig erősen vágyódott a
nyugodt, áhítatos, mély csendre, és hogy visszatérjen korábbi
kolostorába, a nagy csodatevő Pecseri lavrába. És már
lábai a nyugodt csend felé szándékoztak menni, azonban
égi parancsra hozzáfogott az emberi nem megváltása öröm-
teli, hírének terjesztéséhez. A cári felség magas paran-
csára ugyanis elfogadta a Szibéria cárság gubernátori
cimét: Matvej Petrovics Gagarin herceg, aki ahogy Szi-
béria első gubernátora volt, ugyanúgy első volt Szibé-
riában, akitől kezdve az orosz uralkodók fennhatósága
alá került át az istenfélelem gyarapítása. Uralkodása
elmés volt, ezt már a kezdet is megmutatta, amikor az
egész birodalomban elsősorban az istenfélelem terjesz-
téséről volt szó, mivel ez a birodalmaknak mindig nagy
hasznára volt, az igaz hitről buzgón gondoskodott,
Filofejt visszavonulási szándékától visszatartotta,
és az emberi nem általános megváltásának ösvényeire
terelte, felébresztette benne ennek régi vágyát, és a
buzgón keresett boldogságot feltárta neki. Ha az öregségtől
elgyengültet választott is, azonban bölcs előrelátással erő-
set és az ilyen dologra méltót, dolgost látott benne. Ahogy
a továbbiak világosan mutatják, hogy mennyire nehezen végez-
hető ez a [tevékenység] öregkorban, hiszen öregkorban a mun-
ka is megsokszorozza a betegséget, azonban áhítattal viselte
és tűrte, az Isten kegyelme erőt adott neki.
11. Hiszen késlekedés nélkül fogott hozzá 1712-ben az üdv
Hirdetéséhez, és az evangélium terjesztéséhez, és először
az osztjákok földjén kezdte. De tetteiből jobban látható
a dicséretre és csodálatra oly méltó buzgalma, amely az
öregségtől kifáradt [mestert] nemcsak ezen munkára és
ezen zord és fagyos tájakra tett utazásokra sarkallta.
Úgy vélem ugyanis, hogy itt nem könnyű, míg más helyeken
az üdv hirdetőinek lábai jó illatú liliomok [között] lép-
delnek, mások pedig arra találtatnak méltónak, hogy
a fűszeres kínai és indiai földekre lépjenek, és ezek-
től saját földjüket és kolostoraikat is jó illattal töl-
tik meg. Ám az igaz hit e dolgos előharcosa úgy vá-
lasztott, hogy itt, a bűzlő, sivár és zord helyeken dol-
gozik az ott élők szokatlan életmódja és förtelmes be-
tegsége /erről már szó volt/ ellenére, amelyek az emberi
tudás számára borzasztóak és kellemetlenek. Azonban me-
zei liliomok helyett itt jó illatú virágoskertre lelt;
Krisztus egyházára, a hívők új gyülekezetére, akiket az
ördög egyiptomi rabságából, t.i. a bálványimádás isten-
telenségétől megszabadítva, ezt a népet, Krisztus virá-
goskertjébe juttatta. És a vidámság és tömjén illat kel-
lemes gyümölcse volt ennek, midőn fáradozásainak kívánt
boldogságát kereste a sötétségben tévelygő nép megváltása
érdekében. Mintha a világ utolsó[i] lettek volna, senki sem
volt, aki látni és tudni akarta volna pusztulásukat, ha a
Mindenható jobbja nem oly egyformán és könyörületesen
választott volna és előre oda nem állította volna a két
védelmezőt: a cári Szibéria kormányzója és az igaz hit
dolgos tanítója és terjesztője személyében. Amennyi volt
a munkája ezen utóbbinak, annyi segítséget adott a bölcs
kormányzói vezetés és megkönnyítette munkáját, ha valahol
valamiben szükséget és hiányt szenvedett a fáradozó hit-
szónok, ugyanott azonnal az igen érdemes kormányzó bőkezű
könyörületessége mindennel bőven ellátta; egyként szóltak,
mintha a Mindenható irányításával mindkettőjük erényei
egybekapcsoltattak volna: a hittanító buzgalma a kormány-
zó jó ügy iránti segítőkészségével, a hitszónok munkája
a nagyhatalmú kormányzó szíves adakozásával. Erősen össze-
fogva kezdtek hozzá az osztják nemzetségben uralkodó és
ott fészket vert sátán uralmának és trónjának ledöntésé-
hez és lerombolásához.
12. Amidőn pedig a hercegi fenség, Szibéria kormányzója kivá-
lasztotta az ily dologra méltó mestert és mindenféle szük-
ségessel ellátta őt, hajóval útnak indította jelen 1712.
évben. Akkor a hit szónoka és tanítója elhatározta, hogy
először a pogányság erős oszlopait és annak alapját, a-
melyen hitetlenségük nyugszik, dönti le, majd lerombolja
a bálványtemplomaikat, ledönti, és szétzúzza valamennyi
bálványukat. A sötétségben tévelygő nemzetségnek ezzel
mutathatták meg először világosan ezen élettelen bálvá-
nyok tehetetlenségét és azt, hogy ahogy emberi kéz alkot-
ta őket, ugyanúgy emberi kéz rombolja le, hiszen ezeket
hitük folytán mindenhatóknak hitték és segítséget kértek
tőlük, most pedig magatehetetlenül elpusztulni látják
őket. Tehát először a bűnös élet alapját, a hitetlenség
sötétségét akarták elűzni onnan, ahol az isteni áldás
és evangéliumi ige dicső megismertetését kezdeni kellett,
ugyanis az Irtis menti első házaktól kezdték, amelyeket
Tobolszkból három napos lassú, nyugodt hajózással lehet el-
érni. Valamennyi élettelen bálványt, bábut lerombolták, a
mocskos bálványszentélyt és -templomot lerombolták, fel-
égették. Ezek ledöntése és elpusztítása kiterjedt egészen
Berezovig. És mindezek a sátáni bálványok összetörve zu-
hantak le. Ha látta is az a sötétségben tévelygő nép ezen
élettelen tárgyak tehetetlenségét, és látta, hogy semmi
egyebek, mint enyésző fadarabok, azonban balga hitük vé-
delmétől elvakulva ellenszegültek, védelmezték bálványai-
kat, mások pedig az általuk istennek tartott bálványok le-
döntésekor azok hazug csodatevéseit álnokul dicsőítették.
13. Az Obi-öregről, aki náluk a halak vélt istene volt, ilyen-
féle hazug csodát terjesztettek: ugyanis amikor el akarták
égetni, az [ottaniak] erősen ellenszegülve megtiltották,
azonban a mester okos szóval megmagyarázta nekik, hogy ez
az élettelen bálvány semmi egyéb, mint egy darab fa, a-
mely a benne fészket vert ördögöt rejti, nem annyira nagy-
hatalmú segítő, hogy valamilyen gazdagsággal is el tudna
halmozni benneteket, de sokkal inkább tőletek kér most ol-
talmat és segítséget. Ne vakítsátok hát el magatokat azzal
a csalárd vélekedéssel, mintha ő táplálna benneteket, ha-
nem sokkal inkább a neki való, gyakori, förtelmes áldozata-
itok során a saját magatok tulajdonát emésztitek és faljá-
tok fel. Figyeljétek meg, hogy minden elem: a tűz, a föld,
a levegő és a tenger és minden, ami a világon az egyetlen
Teremtő alkotása, az ember szolgálatára van teremtve, és
hála az isteni jobbnak ezen javak adományáért. Akkor ezek
a csendes szavak az ellenszegülők vadságát kissé megsze-
lídítették és megengedték, hogy az istenként tisztelt
bálványt elégessék. Azonban egyesek csalárdsága és a bal-
ga hitféltése, amely szíveikbe fészkelte magát, bizonyos
hazug csodák magasztalására /terjesztésére/ ösztökélte
őket: az égő bálványt nézve ugyanis egyesek úgy tettek,
mintha a lángokból egy elszálló hattyú-félét láttak vol-
na, a hazugok és a hazugság szolgálói mindenütt széthin-
tették ezt a konkolyt. Mások pedig nagyon állítják,
hogy ez nem volt.
De még ha ilyennek tettette volna is magát némelyeknek a
sátán, semmi csodálkoznivaló ezen itt nincs: annak, aki
isten engedelmével egyszer le tudta lopni a tüzet az
égből - talán csoda [volna] a tűztől és lángoktól
a bálványban működő sátánnak elmenekülnie, a hitetlenség
mellett maradóknak álnok gáncsait és kétkedését hátra-
hagyva. De ennek fondorlatos gonoszsága semmi sikerrel
nem járt, hiszen semmiféle csalás nem őrizte meg [а
pusztulástól] a hajlékát, sem más ördögi őrzőhelyeit;
még ha keményebben harcolt is bűnös istentelenségének
megőrzése érdekében.
14. A sorkovi jurtákban volt egy fából emberi hasonlatosság-
ra faragott bálvány, ennek az arca ezüstből volt. Ez a
lelketlen holmi sátáni segédlettel előre megmondta és
hírül adta, hogy a közelében lévő hitszónok és tanító
jobbja elpusztítja őt. Ezért kérte védelmezőit és tisz-
telőit, hogy védjék meg apáik ősi istentelenségét, és hogy
erősen álljanak ellen a hittérítésnek. Ő maga mindenkép-
pen ígérgette, hogy magát nem engedi lerombolni. Ezzel
a gonosz ravaszságával a népben maga iránt olyan féltést
ébresztett föl, hogy mind beleegyeztek: hogy még vérüket
is adják, semmint a bálvány lerombolását megengedjék.
Nagylelkűvé tette őket a bizakodás, hisz maga a bálvány
azt ígérte, hogy nem hagyja magát és nem figyel a pré-
dikációra. Amidőn pedig hamarosan a hithirdető mester
megérkezett és megparancsolta, hogy ezt a bálványt tör-
jék össze, a nép ördögi sugallattól felbujtva gyilkos
kézzel, ránk rontott. Azonban a hittérítő szelíd szavakkal
haragjukat lecsillapította, szemléletesen megmutatva
mindnyájuknak a bálvány tehetetlenségét, hogy sem ellen-
állni nem tud, sem pedig jövendölni nem képes: hiszen
az, mint egy fadarab néma és hangtalan volt. Az égi erő
nem hagyta semmiféle tervezett csalárd gonoszságát cse-
lekedni, mivel hazug ígéretet tett és nem tudta magát
megvédeni, elégették egész istencsúfoló templomával együtt.
15. A Mindenható támogatásával, az ő áldásával és segítségével
ez az út nem volt hiábavaló, mert mindenütt szétzúzva az
ördögi hitetlenséget, elérték még a kodai kolostort is,
/amely a nagy Ob folyón túl van, az Ob jobb partján/,
ahol is az osztják nép sok összesereglett bálványtisz-
telőjének a főpap eminenciája szentbeszéd útján elkezdte
az igazi evangéliumi világosságot feltárni. És nem hiába-
való volt a tanítás, mert elsőként ez a kegyelem egy bizo-
nyos Alacsev nevű fejedelem szívében ragyogott fel, aki
az osztják hercegek előkelő törzséből való volt. Ő érzett
elsőként erős vágyat, hogy az Úr keresztségével felvilá-
gosodjék. Amikor megkeresztelték, állandó tanuláshoz fo-
gott, és ennek során tudta meg, hogy egész Oroszország
hajdanán a bálványimádás rabságában volt, és hogy elő-
ször Kijevben Szent Vlagyimir uralkodása idején ragyo-
gott fel az isteni kegyelem világossága, és ő keresz-
telte meg az egész orosz földet. És ez a fejedelem olt-
hatatlan vágyat érzett, hogy ezeket a szent helyeket meg-
lássa. A főpap eminenciája örömmel küldte a benne kibonta-
kozó istenfélelem megszilárdítására, Kijevbe, ahol az is-
teni kegyelem fényes csodáitól még több meggyőződéssel
tért vissza. A hit tanítómestere nagyon örült a szeren-
csés kezdetnek, hogy az emberiség üdvözítőjének felfog-
hatatlan és határtalan kegyelme a szerencse ilyen alap-
jait teremté meg, hogy ismeretlen, a pogányság hosszú
ideje alatt elérzéstelenedett nemzetségek kezdték tisz-
telni és hódolatban részesíteni a szent helyeket, ami
Szent Vlagyimir uralkodásának idejétől fogva eddig nem
volt. Még ugyanitt tizenhárom ember fogadta el az evan-
gélium tanítását, annak igaz világossága révén felvilá-
gosultak, az Úr keresztelő medencéjében megtisztultak
a bálványimádás fertőjétől, de a legnagyobb igyekezettel
a sátán trónjának lerombolása iránt voltunk: kemény és
szilárd bálványait és ördögi őrzőhelyeiket elpusztítot-
tuk, hiszen ezeket döntögetve és pusztítva egész Bere-
zov városáig eljutottunk. Ahol pedig fertelmes bálvány-
szentélyek voltak, ott a cár győzelmének jelét: Krisztus
keresztjét állítottuk fel, és újból visszatértünk Tobolszkba.