Hamlet/Negyedik felvonás, 7. szín

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
← Negyedik felvonás, 6. színHamlet
szerző: William Shakespeare
(Negyedik felvonás, 7. szín)
Ötödik felvonás, 1. szín →
Más szoba ugyanott.
Scene 7. Another room in the castle.
Király és Laertes jőnek.
Enter KING CLAUDIUS and LAERTES
KIRÁLY
Üssön peesétet mentségemre most
Tenszíved, és fogadjon el barátul,
Miután meghallád, értelmes fülekkel,
Hogy az, ki jó atyád megölte, éppen
Éltemre tört.
King Claudius
Now must your conscience my acquaintance seal,
And you must put me in your heart for friend,
Sith you have heard, and with a knowing ear,
That he which hath your noble father slain
Pursued my life.
LAERTES
Világos. De miért
Nem Iáttat ily bünös, ily főbenjáró
Tettekre törvényt felséged, mikor
Nagysága, bizton-léte, bölcsesége
Ösztönzi, s minden?
Laertes
It well appears: but tell me
Why you proceeded not against these feats,
So crimeful and so capital in nature,
As by your safety, wisdom, all things else,
You mainly were stirr'd up.
KIRÁLY
Ó, két fő okért,
Mik, bár előtted petyhüdtek talán,
Nálam rugósak. Anyja, a királyné,
Él-hal fiáért: ez asszony pedig
(Már üdvöm, átkom – bármelyik legyen)
Úgy összeforrt lelkemmel, életemmel,
Hogy, mint a csillag nem, körén kivűl,
Úgy én, kivűlte, nem foroghatok.
Más ok, mi gátol a nyílt számvetésben,
Nagy kedvessége a köznép előtt,
Mely, szeretetbe mártva csínyeit,
Mint némely forrás a fából követ,
Hibáiból is mind erényt csinálna;
Úgy, hogy nyilam, könnyű ily nagy viharban,
Mind visszatérne íjához megint,
Nem ahová irányzottam velök.
King Claudius
O, for two special reasons;
Which may to you, perhaps, seem much unsinew'd,
But yet to me they are strong. The queen his mother
Lives almost by his looks; and for myself–
My virtue or my plague, be it either which–
She's so conjunctive to my life and soul,
That, as the star moves not but in his sphere,
I could not but by her. The other motive,
Why to a public count I might not go,
Is the great love the general gender bear him;
Who, dipping all his faults in their affection,
Would, like the spring that turneth wood to stone,
Convert his gyves to graces; so that my arrows,
Too slightly timber'd for so loud a wind,
Would have reverted to my bow again,
And not where I had aim'd them.
LAERTES
Így hát derék atyám megölve; húgom
Kétségb'esésig hajtva iszonyún,
Kinek tökélye – ha visszahatólag
Szabad dicsérnem – mint versenyre hívó
Állt a jelenkor csúcsán egyedül.
De üt bosszúm órája még.
Laertes
And so have I a noble father lost;
A sister driven into desperate terms,
Whose worth, if praises may go back again,
Stood challenger on mount of all the age
For her perfections: but my revenge will come.
KIRÁLY
Ne háborítsa álmod ez; ne véld,
Hogy mi oly lusta kelméből vagyunk,
Hogy rázni hagyjuk a vésznek szakállunk
S tréfára vesszük. Hallj többet rövid nap.
Atyád szerettem, szeretem magam;
S ez, úgy hiszem, elég rá, hogy belásd –
Mi az? mi újság?
Hirnök jő.
King Claudius
Break not your sleeps for that: you must not think
That we are made of stuff so flat and dull
That we can let our beard be shook with danger
And think it pastime. You shortly shall hear more
I loved your father, and we love ourself;
And that, I hope, will teach you to imagine–
Enter a Messenger
How now! what news?
HIRNÖK
Hamlettől levél
Ez a felségedé, ez a királyné
Számára.
Messenger
Letters, my lord, from Hamlet
This to your majesty; this to the queen.
KIRÁLY
Hamlettől? Ki hozta?
King Claudius
From Hamlet! who brought them?
HIRNÖK
Mondják
Hajóslegények; én nem láttam őket;
Nekem Claudio adá, neki
Az, ki hozta.
Messenger
Sailors, my lord, they say; I saw them not
They were given me by Claudio; he received them
Of him that brought them.
KIRÁLY
Hallgasd meg, Laertes.
Mehetsz.
Hirnök el.
Olvas.
»Hatalmas felség, adom tudtára, hogy ki vagyok téve
országába mezítlen. Holnap fogok engedelmet kérni,
hogy fölséges színe elé járulhassak; midőn is,
bocsánatkérésem után, elő fogom számlálni hirtelen
s még inkább különös visszatértem okait.
Hamlet«
Mi már ez? Visszajött a többi is?
Vagy csak kötődés, melyben semmi sincs?
King Claudius
Laertes, you shall hear them. Leave us.
Exit Messenger
Reads
'High and mighty, You shall know I am set naked on
your kingdom. To-morrow shall I beg leave to see
your kingly eyes: when I shall, first asking your
pardon thereunto, recount the occasion of my sudden
and more strange return.
'HAMLET.'
What should this mean? Are all the rest come back?
Or is it some abuse, and no such thing?
LAERTES
Övé az írás?
Laertes
Know you the hand?
KIRÁLY
Hamleté. »Mezítlen« –
S itt egy utóiratban: »Egyedül«
Mit mondasz erre?
King Claudius
'Tis Hamlets character. 'Naked!
And in a postscript here, he says 'alone.'
Can you advise me?
LAERTES
Az eszem megáll,
Felséges úr. De hadd jöjjön: beteg
Szivem hevűl, csak rágondolva is,
Hogy azt megélem és szemébe vágom
»Te tetted ezt!« 
Laertes
I'm lost in it, my lord. But let him come;
It warms the very sickness in my heart,
That I shall live and tell him to his teeth,
'Thus didest thou.'
KIRÁLY
Ha ez így van, Laertes
(S mért volna így? de mért ne volna így?)
Fogadsz-e szót nekem?
King Claudius
If it be so, Laertes–
As how should it be so? how otherwise?–
Will you be ruled by me?
LAERTES
Igen, uram,
Föltéve, hogy nem békeszót fogadtatsz.
Laertes
Ay, my lord;
So you will not o'errule me to a peace.
KIRÁLY
Békét, magaddal. Ha most visszatér
(Megbokrosodva, többé rá nem áll,
Hogy útra menjen), majd feltüzelem
Egy oly merényre, terve kész agyamban,
Melyből egyéb út nincs, mint a bukás.
Halála semmi vádat nem lehell,
Még anyja is kimenti, vak-esetnek
Tartván cselünket.
King Claudius
To thine own peace. If he be now return'd,
As checking at his voyage, and that he means
No more to undertake it, I will work him
To an exploit, now ripe in my device,
Under the which he shall not choose but fall
And for his death no wind of blame shall breathe,
But even his mother shall uncharge the practise
And call it accident.
LAERTES
Én szót fogadok,
Felség, kivált ha úgy fordul, hogy én
Lennék az eszköz.
Laertes
My lord, I will be ruled;
The rather, if you could devise it so
That I might be the organ.
KIRÁLY
Éppen összevág.
Mióta künn jársz, sokszor emlegettek
– S Hamlet előtt is – oly erényedért,
Miben, szerintök, főképpen ragyogsz;
S meg nem irigylé összes érdemid
Úgy, mint ez egyet, mely pedig közöttük
A legméltatlanabb.
King Claudius
It falls right.
You have been talk'd of since your travel much,
And that in Hamlet's hearing, for a quality
Wherein, they say, you shine: your sum of parts
Did not together pluck such envy from him
As did that one, and that, in my regard,
Of the unworthiest siege.
LAERTES
S mi az, uram?
Laertes
What part is that, my lord?
KIRÁLY
Bokréta csak, az ifjúság kalapján.
De kell az is; mert ifjat éppen úgy
Megillet a könnyelmü viselet,
Mint élemült kort a coboly perém,
Mely meleget tart, és kellő tekintélyt.
Egy normann úr volt itten, pár hava
– Láttam, csatán is, franciát: derék
Lóhátasok; – de e norman lovag,
Egész varázslat, hogy forrt a nyereghez,
És oly csudákat tétetett lovával,
Hogy összenőve látszott a nemes
Barommal s megfelezve testeik;
S úgy megtetézte a fogalmamat,
Hogy képzeletben cselfogásait
Utól nem értem:
King Claudius
A very riband in the cap of youth,
Yet needful too; for youth no less becomes
The light and careless livery that it wears
Than settled age his sables and his weeds,
Importing health and graveness. Two months since,
Here was a gentleman of Normandy:–
I've seen myself, and served against, the French,
And they can well on horseback: but this gallant
Had witchcraft in't; he grew unto his seat;
And to such wondrous doing brought his horse,
As he had been incorpsed and demi-natured
With the brave beast: so far he topp'd my thought,
That I, in forgery of shapes and tricks,
Come short of what he did.
LAERTES
És norman vala?
Laertes
A Norman was't?
KIRÁLY
Norman.
King Claudius
A Norman.
LAERTES
Megesküszöm rá, hogy Lamord.
Laertes
Upon my life, Lamond.
KIRÁLY
Az, az.
King Claudius
The very same.
LAERTES
Jól ismerem; valóban ő
A nemzet éke, gyöngye.
Laertes
I know him well: he is the brooch indeed
And gem of all the nation.
KIRÁLY
Rólad ő
Szép vallomást tőn: mester-voltodat
Párbaj-tusákon úgy magasztalá,
Kivált a vívó-tőrrel mit mivelsz,
Hogy felkiálta: látni kéne azt!
Ha lenne, aki mérkőzzék veled;
De nemzetének, esküvé, legelső
Vivói egy mozdúlat-, egy fogásnak
Vagy egy tekintetnek, szemben veled,
Nem lennének ura. E vallomás
Fölmérgesíté Hamletet, de úgy,
Hogy mind könyörgve azt kivánta csak,
Bár hazajönnél s megvínál vele.
No, ebből aztán –
King Claudius
He made confession of you,
And gave you such a masterly report
For art and exercise in your defence
And for your rapier most especially,
That he cried out, 'twould be a sight indeed,
If one could match you: the scrimers of their nation,
He swore, had had neither motion, guard, nor eye,
If you opposed them. Sir, this report of his
Did Hamlet so envenom with his envy
That he could nothing do but wish and beg
Your sudden coming o'er, to play with him.
Now, out of this,–
LAERTES
Mit aztán, uram?
Laertes
What out of this, my lord?
KIRÁLY
Laertes, kedves volt atyád neked?
Vagy vásznon írott bú az a tiéd
Arc, melynek szíve nincs?
King Claudius
Laertes, was your father dear to you?
Or are you like the painting of a sorrow,
A face without a heart?
LAERTES
Mért kérdi felség?
Laertes
Why ask you this?
KIRÁLY
Nem, mintha tán vélném, hogy nem szeretted,
De mert tudom, hogy minden szeretet
Amint idővel támad, úgy idő
Mérsékli lángját és hevét, tudom
Tapasztalásból. Mert e lángban is
Él egy lahasztó bél avagy kanóc;
S mindig egyenlő jó nincs semmi se,
Mert a nagyon meggyűlt jóság maga
Saját bővébe fúl. Tegyük tehát,
Míg hőn akarjuk, amit akarunk;
Mert változékony ez az »akarás«,
És annyi gátja, csüggesztője van,
Amennyi a nyelv, a kéz, vakeset;
A »kell« meg egy pazar sohaj csupán
Enyhítve, kárt tesz. De az elevenre!
Hamlet jő vissza: mit mernél csinálni,
Hogy tettel inkább légy atyád fia,
Mint puszta szóval?
King Claudius
Not that I think you did not love your father;
But that I know love is begun by time;
And that I see, in passages of proof,
Time qualifies the spark and fire of it.
There lives within the very flame of love
A kind of wick or snuff that will abate it;
And nothing is at a like goodness still;
For goodness, growing to a plurisy,
Dies in his own too much: that we would do
We should do when we would; for this 'would' changes
And hath abatements and delays as many
As there are tongues, are hands, are accidents;
And then this 'should' is like a spendthrift sigh,
That hurts by easing. But, to the quick o' the ulcer:–
Hamlet comes back: what would you undertake,
To show yourself your father's son in deed
More than in words?
LAERTES
Hát nyakát szelem
Oltár előtt is!
Laertes
To cut his throat i' the church.
KIRÁLY
A gyilkos merényt
Nem szentesíti hely; de a boszúnak
Korlátja nincsen. Ha ezt akarod,
Maradj szobádban veszteg, jó Laertes;
Hamlet vegyen hírt megjöttöd felől;
Mi majd előtte feldicsértetünk;
Kettős zománcba vonjuk hírneved,
Mellyel a norman felruháza; szóval
Egymásra késztünk, és fogadkozunk
A fejetekre. Ő, amily unott,
Nagylelkű, nem gyanító semmi cselt,
A tőrök élét nem vizsgálja meg;
Egy kis fogással oly kardot cserélsz,
Mely nem fenetlen, s egy hamis szökéssel
Atyád halálát megfizetteted.
King Claudius
No place, indeed, should murder sanctuarize;
Revenge should have no bounds. But, good Laertes,
Will you do this, keep close within your chamber.
Hamlet return'd shall know you are come home
We'll put on those shall praise your excellence
And set a double varnish on the fame
The Frenchman gave you, bring you in fine together
And wager on your heads: he, being remiss,
Most generous and free from all contriving,
Will not peruse the foils; so that, with ease,
Or with a little shuffling, you may choose
A sword unbated, and in a pass of practise
Requite him for your father.
LAERTES
Úgy lesz; de a tőrt megmártom elébb.
Egy házalótól oly írat vevék,
Olyan halálost, melybe mártva kés,
Hol vért ereszt, nincs oly varázs tapasz,
Bár bírja minden fű-fa erejét
A hold alatt, hogy egy kis karcolásra
Megmentsen a haláltól valakit.
E szerbe mártom én szablyám hegyét;
Hogy gyönge sértés már halál legyen.
Laertes
I will do't
And, for that purpose, I'll anoint my sword.
I bought an unction of a mountebank,
So mortal that, but dip a knife in it,
Where it draws blood no cataplasm so rare,
Collected from all simples that have virtue
Under the moon, can save the thing from death
That is but scratch'd withal: I'll touch my point
With this contagion, that, if I gall him slightly,
It may be death.
KIRÁLY
No, majd bővebben megfontoljuk ezt;
S hogy vág idő, eszköz, célunkra össze.
Ha elhibáznók, és ha szándokunk
Kilátszanék a rossz játék alól,
Jobb el se kezdjük. Kell hát tartalék
Tervünk mögött, egy, kettő is, mi állja
Ha ez kipukkan. Várj! hadd lám csak – úgy –
Ügyességtekre nagyban fogadunk –
Megvan!
Majd a tusán ha szomjúság epeszt
(Hogy már dühösben szúrtok amiatt)
És ő italt kér: egy pohár leend kész
Ez alkalomra, melyből egy csipet
– Kerülje bár el a mérges döfést –
Tervünket biztosítja. De mi zaj?
Királyné jő.
King Claudius
Let's further think of this;
Weigh what convenience both of time and means
May fit us to our shape: if this should fail,
And that our drift look through our bad performance,
'Twere better not assay'd: therefore this project
Should have a back or second, that might hold,
If this should blast in proof. Soft! let me see
We'll make a solemn wager on your cunnings: I ha't.
When in your motion you are hot and dry–
As make your bouts more violent to that end–
And that he calls for drink, I'll have prepared him
A chalice for the nonce, whereon but sipping,
If he by chance escape your venom'd stuck,
Our purpose may hold there.
Enter QUEEN GERTRUDE
How now, sweet queen!
KIRÁLYNÉ
Egy bú a másik sarkában tapod;
Oly gyorsan jőnek. – Húgod vízbe fúlt,
Laertes.
Queen Gertrude
One woe doth tread upon another's heel,
So fast they follow; your sister's drown'd, Laertes.
LAERTES
Vízbe? Ó, hol?
Laertes
Drown'd! O, where?
KIRÁLYNÉ
Egy fűzfa hajlik a patak fölé,
Mely szürke lombját visszatükrözi.
Ahhoz vivé ő eszelős füzérit
Csalán-, kakukfü-, torma-, kosborát
(Ezt pásztorink durvábban nevezik,
Holtember-ujjnak szűz leányaink).
Ott egy behajló ágra koszorúját
Függesztené, s amint kapaszkodik,
Egy gonosz ág letört; s ő maga is
Gyom-ékszerével a siró folyamba
Zuhant alá. Ruhája szétterűlve
Mint hableányt tartá fenn egy korig;
Miközben régi nótákból danolt,
Mint ki nem is gyanítja önbaját;
Vagy oly teremtmény, ki a víz-elem
Szülötte és lakója. Csakhamar
Azonban ittas és nehéz ruhái
Dallam köréből levonák szegényt,
Sáros halálba.
Queen Gertrude
There is a willow grows aslant a brook,
That shows his hoar leaves in the glassy stream;
There with fantastic garlands did she come
Of crow-flowers, nettles, daisies, and long purples
That liberal shepherds give a grosser name,
But our cold maids do dead men's fingers call them
There, on the pendent boughs her coronet weeds
Clambering to hang, an envious sliver broke;
When down her weedy trophies and herself
Fell in the weeping brook. Her clothes spread wide;
And, mermaid-like, awhile they bore her up
Which time she chanted snatches of old tunes;
As one incapable of her own distress,
Or like a creature native and indued
Unto that element: but long it could not be
Till that her garments, heavy with their drink,
Pull'd the poor wretch from her melodious lay
To muddy death.
LAERTES
Ó, jaj! hát beléfúlt?
Laertes
Alas, then, she is drown'd?
KIRÁLYNÉ
Belé, belé.
Queen Gertrude
Drown'd, drown'd.
LAERTES
Sok is vized, szegény Ophelia!
Elfojtom hát könyűm. De lám, minő
Bolond az ember! a természet rátart,
Mondjon akármit a szégyenkedés
Ha ez kicsordult, a nő is kiment.
Élj boldogul, királyom! tűz beszéd
Lobogna nyelvemen, ha el nem oltja
Ez a bolondság.
El.
Laertes
Too much of water hast thou, poor Ophelia,
And therefore I forbid my tears: but yet
It is our trick; nature her custom holds,
Let shame say what it will: when these are gone,
The woman will be out. Adieu, my lord
I have a speech of fire, that fain would blaze,
But that this folly douts it.
Exit
KIRÁLY
Jer, Gertrúd, kövessük.
Mi nagy bajjal csitíthatám dühét!
Most félek, újra felzaklatja ez.
Jer hát, kövessük.
Elmennek.
King Claudius
Let's follow, Gertrude
How much I had to do to calm his rage!
Now fear I this will give it start again;
Therefore let's follow.
Exeunt
Negyedik felvonás, 6. szín Hamlet (Negyedik felvonás, 7. szín) Ötödik felvonás, 1. szín