Halottas-ágynál
| Halottas-ágynál szerző: Móra Ferenc |
1907-ben kissé módosított szöveggel is megjelent Meghalt egy vénleány címmel.
Ki vélünk átellen lakott,
A vén kisasszony ablakot
Mosolygva nem nyitott ma reggel,
Habár jött-ment inas, cseléd
S az udvar régen megtelék
Hangos gyereksereggel,
Ő többet nem törődik már vele:
Szemének tiszta ablakát örökre
Lezárta a halál keze. —
Mint a ki alszik, úgy pihen.
Félelmes nincs rajt semmi sem,
Csak szomorúság egy parányi...
Kalitja drótját verdesi
S értetlenül pityeg neki
Ébresztőt a kanári.
S mintha az éji asztal szegletén
Keskeny, fehér kezére várna
Egy felnyílott Marlitt-regény.
Ébresztés, várás hasztalan;
A titkos könyv már csukva van,
Mit Isten újjá írt felőle, —
A melylyel véget ére ma,
Szelid keservvel nézem a
Zárószakaszt belőle.
Valami tompa bánat száll reám,
Hogy ime nászágyadba látlak,
Halál mátkája, vén leány!
A vén leány! Ez volt neved.
Pedig durvább, kegyetlenebb
Név nincsen ennél a világon:
Bimbó, mely bimbóul vesz el,
Ér, mely pusztában sorvad el,
Megálmodatlan álom,
Gyémánt, mely napvilágra sohse jut,
Rím, a mely párja nélkül cseng el —
Ó, van-e ennél szomorúbb?
Pedig volt ő is fiatal
S volt kedves néki is a dal,
A melyet hozzá irtak is tán:
Szerelem édes harmata
Az ő lelkét is valaha
Bepermetezte tisztán.
Érezte ő is, mint akárki más,
Hogy üdvözíthet egy tekintet,
Egy titkos szó, egy kézfogás.
Volt ifjú ő is, volt, igen,
És volt tavasz, hogy sziviben
Ábrándok óczeánja ringott —
Miért, nem tudja senki se,
Imakönyvében őrize
Egy száraz rozmaringot.
Igen s hogy a tavaszra jött a nyár,
Csók is csattant el egyszer ajkán...
Vagy azt csak úgy álmodta már?
Mert aztán álmodott sokat
S bele szövé az álmokat
A kötésbe, a horgolásba.
És kis szobája rejtekén
Szeretett sírni is szegény,
De úgy, hogy más ne lássa.
S mikor már könny és álom elfogyott,
Utánuk megy a másvilágra,
Hogy hátha folytatódnak ott.
A hogy itt állok, homlokán
Mint hogyha fény derengne. Tán
Pirulni készti szűz szemérme:
Haja kibomlott szálait
Es öleletlen vállait
Hogy férfiszem ne nézze.
Be is takarlak hát, szegény halott
S hogy legalább holtod legyen virágos,
Reád egy rózsaszálat hullatok.