Hajnali elégia
szerző: Radnóti Miklós
Lakatos Péter Pálnak
Betegen feküdtél, amikor először
láttalak és rossz veséddel játszottál
komoran huszonegyest! borok
s feketekávék növelték nagyra azóta
erőnket; már tilalomfák görbülnek
a földig országló gondjaink alatt!
Nézd a lányodat Máriát! vidám
élete dedók udvarán csomósodik
össze a többi aprócska Máriákkal s
holnap az asszonyod Anna, (Mária
ő is) nem tud adni mit enni neki!
Énekelj Mária! holnapután már
örülni fog Anna balatoni, nyári
örömmel és többi Annáink hó
foga is jó mosolyra virágzik!
Már jegenyék árnyéka gyászolja csak
régen fekete kenyerünket s fák
tudják csak a patakok partján,
hogy fejszés emberek lábanyomán fut
össze most sírva az őszi víz fénylő
pocsolyákba s átkok gyüjtik s mérges
köpések dagasztják csobogóra!
Gonddal kerített gyümölcseinket már
lámpák fénye érlelte gyönyörűvé és
kiteljesedett nyomorunk fölött vörös
hamvakkal visszük szét hajnalodó életeinket!