Óh, elégtétel éjszakája, Óh, gyönyörűség éjszakája: Szememet már lefogták szépen És senki sem emlékszik rája. Senki se tudja, mint néztem rá, Kire haraggal, kire kéjjel? S ostoba kis emlékezések Indulnak útnak szerte-széjjel.
