Ugrás a tartalomhoz

Húnyt szemmel...

A Wikiforrásból
Húnyt szemmel...
szerző: Babits Mihály

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.