Gyerünk szép rózsám, ketten sétálni
Gyerünk szép rózsám, ketten sétálni,
Mulató helyünket még egyszer látni.
De már annak meg kell lenni,
Holnap marsnak kell indulni,
Kedves galambomtól jaj! meg kell válni.
Erdő, erdő, erdő, te szép zöld erdő!
Mostan benned sétál gyöngyen a kettő,
Két egymást szivből szerető.
Lengedez ránk gyönge szellő,
Erdő, erdő, erdő, te szép zöld erdő!
Oh én édes rózsám, ha elmégy tőlem,
Nagy fájdalom éri érted a szivem.
Csókoljuk meg egymást állva,
Noha látjuk egymást sírva,
Talán könnyebb leszen szivünk fájdalma.
Megállj galambom, hadd szóljak veled,
Ha meg nem bántanám szép személyedet,
Elmegyek én is most veled,
Mert meghalok máskép érted,
Ha te eztet nekem meg nem engeded.
Nem bánom galambom, kivánságodat,
Igy talán nem látom sok sirásodat.
Hosszú utra adod magad,
Elfárasztod lábaidat,
Meghervasztod értem piros orczádat.
Már én azt nem bánom, bár miként járok,
Veled együtt rózsám, csak elballagok.
Mert tőled nem maradhatok,
Veled kelek, veled járok,
Ezt tenni szándékom, mig meg nem halok.