Gyászos az életem
Gyászos az életem,
Bánom cselekedetem,
Hogy én pappá lettem.
Nem tetszik az élet,
Mert engem a természet
Más utakra vezet;
Igaz, urak a papok,
De nincsen nyugodalmok,
Mert szerelem-rabok.
Járnak gyász ruhába,
Nem mehetnek a bálba,
Sem a játékházba.
De majd ugy cselekszem.
Papi ruhám leteszem,
S mással fölcserélem.
Nem kell a reverenda,
Maradjon a klastromba.
Nem kell nekem soha.
Sok szem néz a papra,
Sok fül hallgat szavára.
Predikálására.
Eszének kell lenni,
A ki megy predikálni,
Vagy misét szolgálni.
Nem lehet ott nevetni,
S a lányokra inteni,
Szemmel hizelkedni.
Bár ne mentem volna
Én is ma a templomba.
A szent rorátéra.
Lámpás nélkül mentem,
Helyem eltévesztettem,
Egy szép lányhoz ültem.
Meglátott a püspök,
Bezzeg volt száraz früstök,
Izzadott az üstök.
Nagyon megbüntettek,
Füstös kóterba tettek,
Még vasra is vertek.
Pedig nem vétettem,
De még sem volt hitelem,
Sem semmi kegyelem.
De azért nem busulok,
Mihelyt megszabadulok,
Katonának állok.