Ganymed
Mint ölelsz körűl
A reggelnek bíborában,
Tavasz, énnekem
Régi szerelmesem!
Örök hevednek
Szent lebegései
S el nem fogyható szépsége
Szerelemnek érzelékeivel
Tolakodnak szívemre.
Oh, hogy téged
E karokkal
Megragadhatnálak!
Ah! én kebledben
Fekszem, olvadok,
Füved, virágaid
Szívemhez simonganak.
Te lángoló szomját
Mellemnek eloltod,
Nyájas reggeli szellő.
S a fülemile
Csattogva hív
Fel a ködlepte völgyből.
Megyek ! Megyek!
De hová? hová?
Felfelé, felfelé
Emelődöm én.
Alattam úsznak
A fellegek.
A vágyó, vonzató
Szerelemnek ők
Íme lapúlnak.
Nekem, oh nekem
Lapúlnak el ők!
Nekem, oh nekem!
Felfelé
A ti kebletekbe!
Öleltetve, ölelve!
Ah, a te kebledbe fel,
Szerető atya!