Gémek az Olimpusz alatt

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gémek az Olimpusz alatt
szerző: Ady Endre

Olimpusz alatt gémek tanyáztak,
Fölrikácsoltak, áztak és fáztak.
Nagy akaratú, lápgázló gémek,
Ifjak és vének.

Igazi dalra máig se kaptak,
De itt maradtak, de itt maradtak.
Zsombék-lakásu, nagyétü gémek,
Sánták és vének.

Olimpusz ledőlt, lent sír a sárban
S ti rikácsoltok bőven és bátran.
Kis akaratu, s nagy lábu gémek,
Ifjan is vének.

Rikácsoljatok s éljetek bőven,
Hisz még csak most a Nap fölkelőben,
Homály-madarak, tág csőrü gémek,
Éhesek s vének.

Olimpusz mellett be jó pihenni,
Be jó ó-hangú madárnak lenni.
Nagy merészségű s kis vágyu gémek,
Sánták és vének.

Ti rikácsoltok s pénzt kaptok érte,
Mi belefúlunk bűnbe és vérbe,
Nagyokat lépő, mocsári gémek,
Ügyesek s vének.

Rikácsoljatok bőven és bátran
S vesszünk mi itt a magyar Mocsárban.
Magyar madarak, sár-faló gémek,
Ősek és vének.

Verje meg az Ég minden fajtátok,
Rajtatok ma sem fog még az átok,
Halászó, hízlalt, nagy nyakú gémek,
Sánták és vének.