Forráskutnál juhászbojtár

← Kimentem én a szölőbe

Népdalok és mondák (2. kötet) szerző: Erdélyi János Forráskutnál juhászbojtár

Ki vagyok én, mi a nevem →

Forráskutnál juhászbojtár,
Arcza piros, szeme bogár,
A forráshoz nap alkonyán,
Dalolva jön három leány.

Egyik igy zeng: én istenem!
Bár csak itt volna kedvesem,
Ki én nekem vizet merne,
Szédüléstől megmentene.

Másik igy zeng: kicsin vagyok,
Vizcsebreim pedig nagyok.
Hej ha kedvesem itt lenne,
Be örömest segitene.

A harmadik, kinek hajnal
Orczája, szól bus ajakkal:
Egek ura, szent teremtőm!
Mért nincs nekem is szeretőm?

A lánykák illy énekléssel,
A forráshoz értenek el.
A szép bojtár mindent halla,
Nekik viszont ekként dalla:

Kinek szédelgős a feje,
Szemeit hamar hunyja be;
S ki egyszerre nem bir sokat,
Kétszer tegye meg az utat.

S kinek nincsen szeretője,
Adjon neki teremtője.
Im! reá nyilt karokkal vár,
Ha tetszik, a juhászbojtár.