Feleselés egy asszony-verssel

Feleselés egy asszony-verssel szerző: Ady Endre

    "Sudár fa állott, óriási,
    Tavasz delén a napsütésben..."

Nézd, virágzom, nézd, hogy süt a Nap,
Virágaimmal érted késtem.

    "Szeszély-asszony hanyag keze, szél
    Belekapott kopott galyba, virágba..."

Királynét várt s csak most érkeztél,
Ez a fa az erdők királya.

    "Volt két virág más másik ágról,
    De egy volt szirmuk s kelyhük színe..."

Van egy víg, rózsás csók-ravatal
S két élő-vágyó kiterítve.

    "Két fáradt virág más-más ágról,
    Pihegve egymás mellé hulltak..."

Most kezdődik csak a történet,
Királynőm, felejtsük a Multat.

    "Tudjátok jól, hogy röpül az Idő
    S övék csupán egy pillanatja..."

Mienk a Nap és mi megállást
Parancsolunk a nyári Napra.

    "És szomorúság volt a nászuk,
    Tiszta, édes, bánattal telve..."

Ez lesz a világ legbékültebb
És legfejedelmibb szerelme.