Feleselés egy asszony-verssel
szerző: Ady Endre
"Sudár fa állott, óriási,
Tavasz delén a napsütésben..."
Nézd, virágzom, nézd, hogy süt a Nap,
Virágaimmal érted késtem.
"Szeszély-asszony hanyag keze, szél
Belekapott kopott galyba, virágba..."
Királynét várt s csak most érkeztél,
Ez a fa az erdők királya.
"Volt két virág más másik ágról,
De egy volt szirmuk s kelyhük színe..."
Van egy víg, rózsás csók-ravatal
S két élő-vágyó kiterítve.
"Két fáradt virág más-más ágról,
Pihegve egymás mellé hulltak..."
Most kezdődik csak a történet,
Királynőm, felejtsük a Multat.
"Tudjátok jól, hogy röpül az Idő
S övék csupán egy pillanatja..."
Mienk a Nap és mi megállást
Parancsolunk a nyári Napra.
"És szomorúság volt a nászuk,
Tiszta, édes, bánattal telve..."
Ez lesz a világ legbékültebb
És legfejedelmibb szerelme.