Felelet a „Szív” című versre
Bizonyos hölgy, nemes
művelt és szellemes,
így szólt olvasva a szívről irt kicsi mívet:
„Ez ám a jó iró! Látszik, hogy szereti
a jót, hogy szereti a szívet
és jó nagy szíve van neki.
Lejárt már tavaszom, elhullatám virágom,
de még szívemhez szól a szív,
noha jól érzem én, ha hódoló barátom
kicsiny szívemnek, szivecskémnek hív,
túlságosan megtisztel engem,
mert szívem már túlnőtt ezen.
(Ó jaj, halandók, mért nincs semmi rendben
e földön? mért oly ellentétesen
van itt elosztva nagyság és kicsinység?
Úgy volna minden a szívem szerint,
és a szívek körül semmi baj, semmi inség,
hogyha egymáshoz volna mérve mind.)
Nemes lovag! a szív a fő! csak azt kövessed,
s szíveket ostromol lelkes orációd,
s szíveket hódít meg a versed,
ha szíved adja rá az inspirációt.”