A lap feldolgozottságának foka

Felelet a „Szív" című versre

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felelet a „Szív" című versre
szerző: Voltaire, fordító: Babits Mihály

Bizonyos hölgy, nemes
       művelt és szellemes,
így szólt olvasva a szívről irt kicsi mívet:
„Ez ám a jó iró! Látszik, hogy szereti
       a jót, hogy szereti a szívet
       és jó nagy szíve van neki.
Lejárt már tavaszom, elhullatám virágom,
       de még szívemhez szól a szív,
noha jól érzem én, ha hódoló barátom
       kicsiny szívemnek, szivecskémnek hív,
       túlságosan megtisztel engem,
       mert szívem már túlnőtt ezen.
(Ó jaj, halandók, mért nincs semmi rendben
       e földön? mért oly ellentétesen
       van itt elosztva nagyság és kicsinység?
       Úgy volna minden a szívem szerint,
és a szívek körül semmi baj, semmi inség,
       hogyha egymáshoz volna mérve mind.)

Nemes lovag! a szív a fő! csak azt kövessed,
s szíveket ostromol lelkes orációd,
       s szíveket hódít meg a versed,
ha szíved adja rá az inspirációt.”