Fehér czipó, szalonna
Fehér czipó, szalonna,
Füstös hus, és káposzta,
A magyarnak étele,
Ezzel lakik ő tele.
Pörkölt hust a bográcsból,
Jó borsos pogácsából,
Eszik néha egész nap,
Iszik reá mint a csap.
Ha jóllakott bendője,
Tánczba kerül végtére,
A menyecskét jártatja,
Legényesen forgatja.
A magyar csak imigy él,
Még az ördögtől sem fél.
Nem koplal ő soha is,
Ugy segéljen! igaz is.