Falusi hangok

Falusi hangok
szerző: Sárközi György

Nyugat, 1922. 4. szám

A levegő, a félszegúszó fecskék tengere, a sósízű,
Csapkod egészséges, parasztos hullámaival.

Hullván a hárs ötujjú levele, letörli városi homlokomat,
Felhői elszállnak az ég mulandó fellegeihöz.

S lelkemet, mint a lágy mákfejet, keményre edzi az őszi nap,
Sötét porát a gyógyító szél messze ragadja.

Kinek örökké tépi keze a nyugtalanság mély húrjait,
Kedves annak a nyugodalmas pásztorfurulya.

Pár hangba tördeli végtelen siralmát, mint az esti tücsök,
És sípját elvetve zengi torka rövid örömeit.

Tiszta, erős és egyszerű falusi gyolcsot sző, falusi dalt,
Azt viszi zászlóul búcsújáró, lángos népe előtt.