Falun (Ady Endre)

Falun szerző: Ady Endre

Aranykakast megnéztem négyszer
S így szóltam: adieu, Debrecen.
Nekem aztán kukorékolhatsz,
Túl leszek völgyön és hegyen.
Sulamithtal, Aranykakassal
Jól eltelhettem, hát megyek
Oda, hol a filokszérát már
Kiheverhették a hegyek.

S most itt vagyok eldugva, rejtve.
Hogy hol? - azt el nem árulom.
Hitelezők ellen két hétig
Legjobb gyógyszer a nyugalom.
Nyugszom tehát, ha nem babéron,
De mégis csendben megvagyok:
Itt más természetű az éjjel,
Ott még aludni sem hagyott.

Hajh, micsoda egy más világ ez!...
Ha éjjel egy kutya ugat,
Ez már gyönyör, álomba ringat
S a legköltőibb hangulat.
A kávéházi füst nem fojt meg,
Ki nem megyünk, mert nagy a hó,
Iszunk ugyan feketekávét,
De a bor mértéke akó...

Mit sem tudunk a nagy világról.
Hogy hó van, nem kapunk lapot,
A postásunk nem megy postára,
Hogy megegyék a farkasok.
Igaza van... De hogy tudjuk meg
Akkor, hogy mit csinál a búr
S báloznak-e már Debrecenben,
Vagy még mindig vezet a zsúr?...

Zsúr ami zsúr: mi is zsúrozunk;
Itt vannak a disznótorok.
Milyen jó szó, kész már a rím rá
Ezer éve: disznó torok...
Egy többet ér öt Sulamithnál,
Hát még a kaláber, tarokk:
Ha megkontrázom a plébánost,
Álló hétig van szóra ok.

A mi zsúrunk szecesszióról,
Anziht kártyákról mit sem tud,
Nincs ám itt flört, de unalom se,
Nincs művészest és nincs redut.
Éjfél előtt ránk száll az álom,
Itt ám aludni is lehet.
Nem virrasztunk, de nem is írunk
Leopárdista verseket...

...Szóval: jól lehet itt pihenni.
De mégis ─ tudja a manó ─,
Ha tudnám, hogy itt kell maradni,
Nem volna ám vigasztaló.
Mert bár én némely verseimben
A Nirvánáért reszketek ─
Ha itt maradok, félek mégis:
Elhízom s nyárspolgár leszek!...