Fürdőlevelek
szerző: Ady Endre
XIII.
(Uszoda, 8-ik kabin)
Ez a fenti tizenhármas szám
Beszél helyettem eleget.
Igen, én itt az uszodában
Írom a fürdőlevelet.
Hogy mégis melyik uszodában,
Avval adós marad a dal:
Reklámügyekben illetékes
Csak a kiadóhivatal.
Addig, amíg poéta voltam,
Nem fájt, ha szirtre hullt a mag,
A poétának tejtestvére
Lévén az öreg sorsharag.
De hogy a sors most mért haragszik,
Azt látni, tudni volna jó,
Mert uszodában elnyaralni
Nem ─ poétának nem való.
De máskülönben víg az élet,
Az uszodában nincs meleg,
Megszabadul a napszurástól,
Ki egyszer eddig ténfereg.
Nincs itt vallás- és fajkülönbség,
Csak osztályharc van és minő!
Külön osztályban, elkerítve
Fürdőzik itten férfi, nő.
Szerkesztő úr, riportra szomjas
Vágy hajszolt erre engemet,
Az osztályfal azonban oly nagy,
Hogy látni innen nem lehet.
Az emberek mind vízbe bújnak
S ott nincs riport, csak léha hal,
Apró falatja a cápának,
Melyről az ember néha hall.
Nincs semmi itt. Nyilás a deszkán,
Kabinból eltűnt óra, kincs,
Sikkasztó, kit itt füleltek le,
Nincs itten semmi, semmi sincs.
Pikáns pletykákról nem beszélnek,
Krajcáraimból húsz oda:
Tűz-, riport- és nyaralóhelynek
Szomorú ez az uszoda.
Szerkesztő úr, én megadással
Tovább is ígyen nyaralok,
A vízben és a szárazföldön
A régi híve maradok.
Ám egy fillérnyi pénzem sincs már,
Ami vár rám, az dupla kín,
Előleget küldjön azonnal,
A címem nyolcadik kabin.