Exegi monumentum (ford.: Kosztolányi Dezső)
| Exegi monumentum szerző: Horatius, fordító: Kosztolányi Dezső |
Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb
s a királyi gúlák ormánál magasabb,
éhes záporeső, bamba-dühös vihar
el nem döntheti ezt, állja a végtelen
évek hosszú sorát s a rohanó időt.
Meg nem halhatok én. Azt, ami bennem a jobb,
sír se födheti már: átnövök az Időn,
nőve hírben, amíg a Capitolium
szent lépcsőire hág Pappal a néma Szűz,
s zengik majd, hol a gyors Aufidus elzuhog
s gyérvizű Daunus földmívelők népén
országolt, hogy aki semmiből égre tört,
én szabtam görögök mértékére latin
verseket legelőbb. Büszke lehetsz reám,
adj hát érdememért Delphi-babért nekem
s légy kegyes, koszorúzd, Melpomené, hajam.