Evander és Alcimna

A Wikiforrásból
Evander és Alcimna
szerző: Salomon Gessner, fordító: Kazinczy Ferenc

          Alcimna.
Nélkűled, ah te kedves,
   Én az vagyok,
Fény s harmat nélkül a mi
   A kis virág.
Keserg az, fonnyad, elhal;
   Bús a tavasz,
S kedv és öröm repülve
   Futják a tájt.

          Evander.
Szelmed, kedves lányka,
   Az énnekem,
Fény s harmat a mik e táj
   Viráginak.
Minden bokor feléledt,
   Vig a tavasz,
S kedv és öröm lépé meg
   Ismét a tájt.

          Ketten.
Kedves, szeretni foglak,
Ezt eskem a mezőnek
   Szent istenségeire.
Nymphák, halljátok eskem!
Azt eskem a mezőnek
   Szent istenségeire.

          Alcimna,
Mint a midőn fagyával
   A tél belép,
S rétjeinkről a kis méhet
   Elkergeti;
Bús ő, s keserg magában,
   Mert párja nincs;
Mint ő, kesergek én is,
   Ha párom nincs.

          Evander.
Mint a midőn tavaszszal
   A nap kikél,
S altából a kis méhet
   Felkergeti;

          Alcimna.
Vig az, s örűlve szállong,
   Mert párja van.
Mint az; örűlök én is,
   Ha párom van.

          Kelten.
Kedves, szeretni foglak,
Ezt eskem a mezőnek
   Szent istenségeire.
Nymphak, halljátok eskem!
Azt eskem a mezőnek
   Szent istenségeire.