Esti harmónia (Kántás Balázs fordítása)
Lassan hull le az est, mint halotti lepel
Becsukja kelyheit minden apró virág
A csend ontja szerte megváltó illatát
S telepszik a tájra nehéz lehelete.
Becsukja kelyheit minden apró virág
Halk hegedűszó hallik a holdon túlról
A csend ontja szerte megváltó illatát
Arany fényporban fürdik mélykék égbolt
Halk hegedűszó hallik a holdon is túlról
Arany fényporban fürdik mélykék égbolt
Egy tört, magányos szív a semmibe sóhajt
Sírba száll a nap, míg kong egy toronyóra
Egy tört, magányos szív a semmibe sóhajt
Oly szép az est, míg én oly magányos vagyok
Sírba száll a nap, míg kong egy toronyóra
Lelkem sötétjében csak emléked ragyog.