Esik a hó, engem belepett

A Wikiforrásból
← Felső-nyéki hegy alattNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Esik a hó, engem belepett
Ha te elmégy, én is el →

Esik a hó, engem belepett,
Engem a szeretőm megvetett;
Köszönöm a szivességedet,
Hogy eddig szerettél engemet.

Éjjel, hu­-huhukol a bagoly,
Mert nem lehet annak mindenkor;
Éjtszaka virrad a legénynek,
A hol ágyat vetnek szegénynek.