Erdőben (Sárközi György)
szerző: Sárközi György
Fák, sudarak, görbék,
Óriások, törpék,
Tüskések, lombosak,
Ékesek, lomposak,
Simák és érdesek,
Épek és férgesek,
Köztetek de sokat
Jártam a dombokat!
Mint sürü népgyülés
Vettetek körül és
Hallgattatok mélyen,
Hadd zsongjon, beszéljen
A sok csíz, a szőke
Rigó, bus pintyőke,
Gyászos cinke, tarka
Harkály, csörgő szarka.
Ti csak hallgattatok,
Mint néma angyalok
Zöld szárnyaitokkal -
S mindig több titokkal
Telt hüvös lelketek,
Mig terpeszkedtetek,
Évről-évre szebben,
Egyre kövérebben.
Vándort ha megöltek,
Föld alá döngöltek,
Lányt ha letepertek,
Rosszhírbe kevertek,
Paraszt ha fát lopott,
Betyár ha osztozott,
Ti csak hallgattatok
És bólogattatok.
Drága öreg fáim,
Kedves nagyapáim,
Nagy életetekbe
Kis életem vetve
Hozzátok tartozom!
Tiveletek rokon
Bennem minden atom,
Minden gondolatom.
Vihar hadd robogjon,
Szélvész hadd lobogjon,
Gyilkosság hadd essen,
Lányt más hadd szeressen,
Levelek hulljanak,
Évek hadd muljanak -
Én már csak hallgatok
S bölcsen bólogatok