Első szeretőm ölében

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Első szeretőm ölében
szerző: Ady Endre

Virágos, kék pad-teritőmről
Sikoltok vigat és nagyot:
Most szememről letépett kendőt
Lengetek az élet felé,
Élet, én élni akarok.

Élet és Halál: majdnem-egyek,
Nagy rokonok, nagy különök,
Két orcámon egyszerre cuppant
Forró, vitázó csókotok
És én most Hajnalt köszönök

Hajnal, hajnal, nem szabad menni,
Új élet, új riadalom:
Új fürösztő vize a létnek,
Én a virágot gyökerén,
Szabad nagy mezőn akarom.

Visszajövök és ujraélek,
Ki akar egy új szemfedőt?
Én ráérek másat szerezni
Ezer piros, szép, várt öröm,
Ezer szép Holdtölte előtt.

Élet, gyere, most csókolózzunk,
Minden lehed tüdőmbe száll,
Csókos szádra, meleg öledbe.
Szent nászágyadra kergetett
Másik szeretőm, a Halál.