A lap feldolgozottságának foka

Elégia (Alekszandr Szergejevics Puskin)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elégia
szerző: Alekszandr Szergejevics Puskin, fordító: Dsida Jenő

Lázas napok kihamvadt parázsát
hordom magamban, az nyilaldos át.
Az elviharzott fájdalom, a kóbor
emlék, mit őrzök, olyan, mint az óbor.
Utam hideg. Vihart jelez a felhő,
mely holnapom sötét egére feljő.

    De jaj, csak nem, csak nem meghalni, testvér!
    Gondolni, fájni - élni vágy e rest vér:
    tudom, a gyászban jő még tűzveres
    öröm, a gazdag csók is fölkeres,
    vidít összhangok zengő mesebokra,
    könny is bugyog még gyűrött verslapokra,

s ezüst fénnyel az élet zord határán
szerelem hinti búcsumosolyát rám.