Egymást szeretőknek kedvök lehet
Egymást szeretőknek kedvök lehet,
Egyik a másikkal ha beszélget.
Egyik a másikkal ha beszélhet,
Mind a kettő szíve örvendezhet.
Én is örvendeznék, ha lehetne,
Kebeledben kincsem, ha ülhetnék.
Kebeledben kincsem, ha ülhetnék,
Bánatot bús szivem nem szenvedne.
Szenvedek egyedül, mint egy árva,
Szived rejtekébe vagyok zárva.
Mint fülemüle a kalitkába;
Sinlődöm, mint beteg az ágyában.
Megvidúl a szivem, hogyha látlak,
Ékes járásidat megpillantom;
Leesik szivemnek béklyó-láncza,
Kivirágzik bimbózó rózsája.